Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Lengyel Imre Zsolt: Az etika olvashatóságáról Esterházy Péter kései prózájában

látszott. Ennek az alapállásnak - melyre konsternációt keltő módon igyekezett ráirányítani a figyelmet már a Javított kiadás kapcsán Farkas Zsoltnak a Harmonia nemismeretét bejelentő kritikai gegje1- elsősorban persze az a kontextus kölcsönzött különös jelentőséget, amelyben az idézés és a montázsjelleg körüli kérdéseket tartós, kiterjedt és változatos hangvételű érdeklődés kísérte: hiszen éppen azt a típusú utópizmust láttatta érvénytelennek, amely az autoritás problémáját egyszerűen idejétmúltnak vagy az esztétika szférájában irrelevánsnak ítélve vélte minden további nélkül igazolhatónak az Esterházy-próza „szövegválogató" eljárásait. Jó okkal, ha Roland Barthes klasszikusának mondataira gondolunk, amelyek, úgy gondolom, csaknem fél évszázad múltán is élesen világítják meg a kérdést- ha a visszájáról is:

Ha Szerzőt adunk egy szövegnek, azzal valamiféle végpontot jelölünk ki számára, végső jelöltet találunk neki, lezárjuk az írást. [...] Ugyanakkor az irodalom [...], mivel nem hajlandó arra, hogy a szöveget (és a világot mint szöveget) egy „titokkal”, azaz valamilyen végső értelemmel ruházza fel, olyan tevékenységet szabadít fel, amelyet teológiaellenesnek nevezhetnénk, egy valóban forradalmi tevékenységet, hiszen ha nem vagyunk hajlandóak megállítani a jelentést, azzal végső soron Istent és az ő hiposz- tázisait, az észt, a tudományt, a törvényt is elutasítjuk.1 2- márpedig a közegből, amelybe Esterházy szövegei megérkeztek, nyilvánvalóan hiányzott Barthes forradalmisága, nem kívánta elutasítani Istent és „az észt, a tudományt, a törvényt" sem általában, sem konkrét polgári-későkapitalista formáikban, természetes hát, hogy a Szerzőtől, vagyis az idézetek rögzíthető forrásának, sőt

1 Farkas Zsolt, A szépség és a szörnyeteg, Holmi, 2003/7, 929-941. Illetve: A szerkesztőség, Vita, Holmi, 2003/7, 928-929.

2 Roland Barthes, A szerző halála, ford. Babarczy Eszter = Uö., A szöveg öröme, Osiris, 1996, 54.

Az etika olvashatóságáról Esterházy Péter kései prózájában / 247