Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Reichert Gábor: A Termelési-regény és a realista hagyomány

a mester családjáról, munkájáról, magánéletéről, futballcsapatának legutóbbi szezonjáról és a játékhoz mint olyanhoz fűződő szenvedélyéről, ha a történet befejeztével vagyunk kénytelenek rájönni, hogy a mesteren kívül senki nem így élte meg a regényben elbeszélteket. Úgy is mondhatjuk, hogy ekkor szembesülünk a „nagy ember" nézőpontjának egyoldalúságával, amit semmilyen elbeszélői bravúr nem képes felszámolni. Érzékletesen foglalják össze ezt a paradoxont a mester szavai a 14. végjegyzetben: „»Tudja, barátom, [...] savanyú falat kenyér, ha az embert arra fogadják fel, hogy a világ diszharmóniáját harmóniává alakítsa át.«" (222.) Elveti tehát a realizmus hamis harmóniáját, nem tud viszont mást a helyébe állítani, mint kísérletezésének bizonyítékát, a hol lazábban, hol szorosabban egymáshoz kötődő fragmentumokból felépülő Termelési-regény diszharmóniáját.

Bagi Zsolt így fogalmaz Nádas Péterről szóló írásában: „a realizmus nem az elvetélt megjelenítésről szól, nem azt akarja bemutatni, hogy a dolgot nem képes bemutatni, hanem harcot folytat azért, hogy a dolgokat magukat juttassa szóhoz".11 E logika mentén a Termelési-regény viszont éppen az elvetélt megjelenítésről szól: olyan módon kapcsolódik a realizmus hagyományához, hogy több irányból is kísérletet tesz tárgya bemutatására, ezek a kísérletek azonban sosem bizonyulnak - mert nem bizonyulhatnak - maradéktalanul sikeresnek. 11

11 Bagi Zsolt, Realizmus. A Párhuzamos történetek és a dolgok állása = Pontos észrevételek. Mészöly Miklóstól Nádas Péterig és vissza, szerk. Uő., Jelen kor, Pécs, 2015, 238.

A Termelési-regény és a realista hagyomány / 245