Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Kulcsár Szabó Ernő: „Graciőz" kötetlenség. Szólam és írhatóság Esterházy prózájában

az öreg gróf sétál a fiatal, életerős, de az idő szerint kissé vehemens szocializmusban a bricseszében, fején az elmaradhatatlan svájci sapkával! Én azt hiszem a mester nagyatyja méltányos volt („Barátom! Csak nem fogunk avval kérkedni, hogy kizárták a Casinóból!"), de nem lett a nép fia, ami azért már a mester atyjáról mondható. Ennek meglett a következménye a kenyérnél is. A boltosnő mondta, hogy nincs kenyér, vigyenek kekszet. Az arisztokrata férfi megköszönte a felvilágosítást, s halkan fölnevetett: „Akárcsak Marie Antoinette idejében." (Hogy ti. ha nincs kenyér, egyenek kalácsot, így a királyné.)14 15

Jól alátámaszthatónak látszik, hogy elsősorban az adjekciós-transz- mutációs, közbeékeléses szintakszis retorikája az, ami az Esterhá- zy-szövegek uralkodó modalitását hangolja, s az olvasásban rajta keresztül teszi érzékelhetővé a mondottakhoz való viszony nem könnyen fogalmiasítható esztétikai tapasztalatát. Nietzsche értelmében a beszédnek azt a közvetlenül nem-szemantikai komponensét, amely a maga retorikai teljesítményén keresztül ebben a vonatkozásban minden (művészi) nyelv lényegének bizonyul:

A nyelvben nem maga a szó a legérthetőbb, hanem az a tónus, erősség, tempó és moduláció, amelyekkel a szavak sorát mondjuk - röviden a szavak mögötti zene, a szenvedély e zene mögött, a személy e szenvedély mögött: mindaz tehát, ami nem írható.'*

Ez a szókincsében finom érzékkel összehangolt, szociolektálisan is többrétegű, regisztergazdag prózanyelv legtöbbször a zárt, gyakran intim terekhez tartozó társalgási-familiáris beszédmódban alapozza

14 Esterházy, Termelési-regény, 212.

15 Nietzsche, Nachlaß 1882 - 1884 = KSA Bd. 10.. 89.

.Graciőz" kötetlenség. Szólam és írhatóság Esterházy prózájában / 23