Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Gintu Tibor: A Harmonia ccelestis az anekdotikus elbeszélői hagyomány kontextusában

lektív közmegegyezés beszédmódja, hiszen Mikszáth prózája a távolságtartásjelzéseinek gazdag tárházát dolgozta ki, elsősorban az átélt beszéd különböző változatai révén.14 Esterházy Péter Harmonia cee- lestisében összefonódik egymással a családtörténet és az ország története, utóbbira az előbbin keresztül nyílik rálátás. A történelem nem nagyelbeszélésként, hanem személyes perspektívában, a személyiség számára befogható léptékben, egyfajta sajátos pszeudo oral historyként mutatkozik meg. A nemzeti történelem nem elvont fogalom, hanem családi, tehát kvázi-személyes, egyéni, illetve a fikció révén megélt tapasztalatként jelenik meg. A család maga is a kollektív és a személyes találkozásának tere. A családhoz tartozni azt jelenti, hogy valaki része ennek a közösségnek, a személyiség tapasztalja önmagán az apák és nagyapák jelenlétét, miközben - különösen az apa vonatkozásában - a távolság áthidalhatatlanságát is érzékeli. Az önmagát a család történetében elhelyező elbeszélő tudatában van önmaga „dividuum" voltának, annak, hogy személyisége jelentős részben az örökségként kapott családi hagyomány töredékes elemeiből szerveződik össze. A családi tudat felszámolja az egyéniség kultuszát, önélvezetét és önimádatát. Ez szemléletesen mutatkozik meg a nagyapa fiktív visszaemlékezésében, amely a halálos beteg Gömbösnél tett látogatásáról számol be:

Tudod, kérlek, ha én egy megtapsolt szereplésem után hazatérek, a szalonban nem azt látom, amit te - nagypapa tett egy önkéntelenül fitymáló mozdulatot -, hanem mondjuk Rákóczi fejedelem rodostói sorstársának arcképét, mondjuk a magyar királyt koronázó prímást, a türelmi rendeletet ellenjegyző kancellárét, Napóleon királyjelöltjét, a 48-as külügyminiszterét, látom, láthatom a Schmerlinget buktató nagyapám képét, és rájuk gondolva egyáltalán nem lehetek bizonyos abban, hogy ők

14 Azanekdotikus kollektivitás későbbi, korszerű átértelmezésére elsősorban Márai Féltékenyek című regényében találunk példát.

224 / Gintli Tibor