Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Gintu Tibor: A Harmonia ccelestis az anekdotikus elbeszélői hagyomány kontextusában

jelzésekkel kapcsolta össze. Műveinek nyelvi normákat, sőt nyelvhelyességi szabályokat megszegő, élőbeszédet imitáló narrációja az irodalommal szembeni fenntartások kinyilvánításaként értelmezhető, ahogy arra például a Félbolond című regény is határozott utalásokat tesz. Kosztolányi Esti Kornélja a címszereplőre a játékosan szubver- zív beszédmód szerepét osztja. Az elsődleges elbeszélővel szemben, aki állítása szerint csak írni tud. Esti már egyáltalán nem ír. Szállásán előbbi nem talál sem papírt, sem tollat: „Rejtély, hogy hol dolgozik."12 Az Esti Koméi narratív szerkezetében a korábban Kosztolányi által is lenézett13 anekdotikus oralitás átértelmeződik, és a normaszegő elbeszélés olyan formájaként jelenik meg, amely fittyet hány a „komoly" irodalommal szemben támasztott elvárásoknak. Az írást, az írott szöveget érintő gyanú az anekdotikus hagyomány modern, 20. századi változataiban tehát vitathatatlanul jelen van, ami végső soron arra a paradoxonra vezethető vissza, hogy az anekdotikus elbeszélés olyan irodalom, amely az élőbeszéd illúzióját igyekszik kelteni, olyan írás, amely beszédnek akar látszani.

Közismert, hogy a 19. századi anekdotikus modorra egyszerre jellemző a személyesség és a kollektív jelleg. Utóbbi abban az időben a közös értékrend stabilitásában, a communis opinio elfogadásában, valamint a konvencionális nyelvi fordulatok és a humor konvencionális formáinak preferálásában mutatkozott meg, míg a személyesség az ismerősség familiáris, családias viszonyaiban jelentkezett. Az elbeszélő mintegy személyes ismerőseként fordult az olvasóhoz, s ugyancsak személyes ismerősként kezelte alakjait, majd az elbeszélés előrehaladtával egy-egy korábban már szereplő alak fellépését mint az olvasóval közös, jó ismerősük visszatérését vezette be. Az anekdotikus narráció már Mikszáth műveiben sem volt a totális kol12 Kosztolányi, Esti Kornél (Kosztolányi Dezső Összes Művei, Kritikai kiadás), 23.

13 Vő. „Mi nem szeretjük az anekdotázó irodalmat, mely zsíros magyarossággal te- remtettézi körül igénytelen, lapos kedélyességeit. Krúdy Gyula azonban sohasem anekdotáz, hanem mesél, mindig mesél, és magyarsága ősi, vérségi, a legjobb fajtából való szilaj és mégis európai magyarság." Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula = Uő., Tükörfolyosó. Magyar írókról, Osiris, Budapest, 2004,390. (Az írás először A Hét 1907. december 22-i számában jelent meg.)

A Harmonia ccElestis az anekdotikus elbeszélői hagyomány kontextusában / 223