Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Gintu Tibor: A Harmonia ccelestis az anekdotikus elbeszélői hagyomány kontextusában
A narráció egyik markáns jegye az orális nyelvhasználat imitációja. Ennek egyik meghatározó alkotóelemét a beszédmód megtorpanásokat, megszakításokat, hozzátoldásokat alkalmazó hyperba- tonszerű szerkezeteit Kulcsár Szabó Ernő részletesen bemutatta,11 ezért ezek tárgyalásától most eltekintek. Az élőbeszéd imitációjához ugyanakkor hozzátartozik az alkalmazott szókincs is. A köznyelv alatti, szlengszerű vagy trágár fordulatok a megnyilatkozás magán jellegű intimitását, familiaritását sugallhatják. A káromkodások és trágárságok viszonylag gyakori szövegbeli előfordulása felhívja a figyelmet egy olyan jelenségre, amely ezek használatánál lényegesen tágabb hatókörű: a szóbeliségnek tulajdonított szubverzív jellegre. Esterházy prózája változó mértékben ugyan, de gyakran él enyhébb vagy erőteljesebb provokatív gesztusokkal, melyeknek a trágárság csupán egyik szembetűnő formája. A különböző nyelvi regiszterek közötti átjárást elsősorban az élőbeszéd kötetlenségét imitáló narráció biztosítja. Ez a beszédmód nem igyekszik normaként megjelenni, sőt határozottan rombolja az irodalomról mint a helyes és szép beszéd követendő mintájáról alkotott, kétségtelenül korszerűtlen, de közkeletű olvasói elképzeléseket. Azt talán felesleges is hangsúlyozni, hogy az orális nyelvet imitáló, szellemesen csevegő elbeszélő nem tart igényt feltétlen tekintélyre, demonstratív módon rombolja le az auctoritassza\ bíró auktor pozícióját, beszélgetőtársként kezeli az olvasót. A formabontás, a játékos nyelvi szubverzió már a modernség idején megjelent a hazai anekdotizmus irodalmában. Ennek mértéke ugyan különböző Cholnoky Viktor, Tersánszky és Kosztolányi prózájában, de mindhárom életműben megjelenik. CholnokyTrivulziója, akit a novellák született elbeszélőként pozicionálnak, a társadalom peremén élő figura, kizárólagos műfaja az élőszó, s nem ritkán képtelenül nagyotmondó nyelvi formákat használ: pl. „halálfejezeket izzadtam". Tersánszky az oralitást a szövegeinek irodalmi peremhelyzetére tett 11 11 Kulcsár Szabó Ernő, „Graciőz" kötetlenség. Szólam és írhatóság Esterházy prózájában, lásd jelen kötetben. 222 / Gintli Tibor
