Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Gintu Tibor: A Harmonia ccelestis az anekdotikus elbeszélői hagyomány kontextusában
eltávolodó műfaj interpretációs sémája. Ennek értelmében Esterházy anekdotái lényegében elszakadnak a műfaji hagyománytól.7 Máskor az anekdotikusság negatív indexel explicitté válnak.8 E két közelítésmód kétes értékű szintézise az anekdotát mintegy önmaga paródiájaként interpretálja,9 az anekdotizmus leértékelésének azt a jól ismert stratégiáját követve, melynek értelmében az anekdota csupán ironikus indexszel ellátva lehet korszerű.10 Az alábbiakban a műfajra, illetve az annak világszemléletére vonatkozó negatív előítéletektől távolságot tartva igyekszem felvázolni az anekdotikusság regénybeli funkcióit. 7 Vö. például: „Ha anekdotaszerű a lekerekítés, csattanó, poén jelzi a cselekmény kifutását, egy ismétlés, egy párhuzam gyakran egészen más irányt szab, váratlan berekesztést hoz.” Thomka, Múltak és régmúltak megalkotása, 1043. 8 Angyalosi Gergely kritikája egyértelművé teszi, hogy szerzője a regény második részét lényegesen kevésbé tartja sikerültnek az elsőnél. Ezek után jegyzi meg: „Akadtak viszont olyanok is, akik a második részt az első felhigított, «anekdotásított» változatának vélték, ami így, ebben a formában, alighanem igazságtalan." Angyalosi Gergely, Esterházy Péter: Harmonia caelestis, Kritika 2001/4, 24. Majd később óvatosabb megfogalmazásban, kevésbé elítélő hangsúllyal maga is az anekdotikussággal hozza összefüggésbe a második rész gyengébb esztétikai teljesítményét: „Az tény, hogy emitt [a második részben] az író hagyományosabb, könnyebben befogadható, helyenként valóban anekdotikusnak ható írásmódra tér át, az olvasót is tempó- és ritmusváltásra kényszeríti." Uo. Hogy miért lenne az első rész kevésbé anekdotikus karakterű a másodiknál, nem világos. Az első részből is bőségesen idézhetők olyan szakaszok, amelyek egyértelműen anekdotaként azonosíthatók. A második részben korántsem szignifikánsan gyakoribb az anekdotikus szakaszok előfordulása. Továbbá a második rész összefüggőbb történetmondása szerkezeti szempontból tekintve kevésbé támaszkodik a kis formákból építkező szerkesztésmódra, s ebben az értelemben folyamatszerűsége miatt kevésbé anekdotikus. 9 „Az első könyv sokszor olyan, mint számos műfaj (történelmi regény, családregény, mese, történeti értekezés, anekdota, szentencia stb. stb.) Örkény-egyperce- sekből álló összetéveszthetetlenül esterházys paródiája." Bojtár Endre, Esterházy Péter: Harmonia caelestis, 2000 2001/5, 59. „A részletközpontúsághoz tartozik végül a kisformák előnyben részesítése, ami az író régi szokása, különösen a magyar anekdotizmus iránti érdeklődését tekintve. Esterházy poétikájának az anekdotához és a többi, tradicionális műfajhoz, műformához, nyelvi alakzathoz való kötődése legtöbbször a megfordítás és a kifordítás viszonya, amennyiben például az anekdotaforma joviális kerekségének és elhallgató, utalgató cinkosságának kettősségéből az ő kezén vérbeli, késő modern fragmenta- lizmus és gyors tempójú ezredvégi történetmondás lesz, ami radikális nacionalizmuskritikává és a sajátos magyar historizmus kíméletlen kinevetésévé fordítja az egykori mesemondást. Az anekdotikus hangnemben előadott, egyben aláaknázott történetfüzérek ugyanis egymásmellettiségükben nagyméretű mellérendelésláncokat hoznak létre az egész műben, amelyek ismét csak a relativisztikus mérlegelés és a dekonstruktív jelentésszóródás, leépítés olvasói aktivitását hívják elő." Balassa Pét er, Apádnak rendületlenül?, Holmi 2000/12,1567. 10 Vö. Dobos István, Az alakzatok kettős olvashatósága. Krúdy Gyula: Szindbád = Uő., Az olvasás esemény, kiadó, Pozsony-Budapest 2015,105-198, itt: 133-138. A Harmonia caelestis az anekdotikus elbeszélői hagyomány kontextusában / 221
