Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Kulcsár Szabó Ernő: „Graciőz" kötetlenség. Szólam és írhatóság Esterházy prózájában
nyelvnek a képzete volt az uralkodó, amely a valóság és a róla tett kijelentések ismeretelméleti kompatibilitásának eszményéből származott. A világnak való igaz megfelelés nyelvvel szemben támasztott igényei a hetvenes évek végéig lényegében esztétikai kételyek nélkül uralják a hazai prózaírás főbb poétikai modelljeit. A „pontos rögzítés" követelményének szemléleti keretei gyanánt Mészölynél éppúgy érvényben maradnak, mint Nádas Péternél. Voltaképpen a Termelési-regény az első olyan epikai alkotás, amely tudatos poetológiai megfontolások mentén különült ki az akkori szövegek környezetéből. Az én mondataimnak - írja erről később Esterházy - amúgy is valamelyest más a valósághoz való viszonya, majdnem fordított, mint ami normális. Nem leírom a valóság egy részét, és akkor úgy ellenőrzőm magamat, hogy jól dolgoztam-e, hogy ezek a mondatok valóban leírják-e ezt a valóságot, hanem mondatokat eszkábálok, és a mondataim valóságát ellenőrzőm azon, hogy megnézem, van-e a világban olyan rész, amely megfelel ennek a leírásnak. Ez egy más viszony, amely lényegében azt állítja, hogy én csak a nyelvet tekintem valóságnak, és mindent nyelvnek tekintek.5 Igaz ugyan, hogy ez a megfogalmazás még a 90-es években is az irodalom önmagát túlélt ismeretelméleti keretei között marad, de a Termelési-regény poétikája már nem a dolgoknak való „leképező" megfelelés kényszere alatt6 szervezi és alakítja a fenti korresponden- ciákat. Az a regénybeli Wittgenstein-parafrázis, amely szerint „a világnak meg kell felelnie a róla szóló leírásoknak", nem a világra nézve preskriptív, hiszen ennyiben nem meghaladása, mindössze önmaga ellentétébe fordítása volna egy uralkodó összefüggésnek. A Térni Esterházy Péter, Egy kékharisnya följegyzéseiből, Magvető, Budapest, 1994, 311. 6 Az elbeszélés ironikus önreflexiója szerint a mű elsődlegesen nem a világ (és a leképezendő vagy reprezentálandó dolgok) megfigyelésében érdekelt, hanem olyan elbeszélőtől származik, aki a világ nyelvi történéseire irányítja a figyelmét: „Hát hisz Graciőz" kötetlenség. Szólam és írhatóság Esterházy prózájában / 17
