Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Kulcsár Szabó Ernő: „Graciőz" kötetlenség. Szólam és írhatóság Esterházy prózájában

melési-regénynek inkább azt az új szövegpoétikai elbeszélésmódját reflektálja, amelyben az olvasás esztétikai tapasztalatát nem valamely háttérben működő („természetes") nyelv absztrakt közléspotenciálja váltja ki, hanem az az ultimativ szövegretorikai történés, amely - a maga instancionálhatatlan és levezethetetlen materialitását is láthatóvá téve - nyelviként állítja elő egyidejűleg mindazt, amiről beszél:

Mitics háromkerekű biciklije sajnálatosan megbillent, és Dongó Mitics beleharapott egy betonpadkába. „Jesszusom"- ugrott fel a gyorsabb reflexű szülő, mert gyermeke szájából vastagon ömlött a vér. A mester persze a grammatika és a történelem felől oldalazott a jelenbe. „Blut muss fiiessen knüppeldick, vivat, hoch, die Republik!"7 - morogta, és ugrott ő is másodiknak. Amint Mitocska kinyitotta a száját - a vér első áradása lefutott -, ők rémülten látták, hogy az egész alsó fogsor kifelé hajol. A mester a feleségére nézett. „Egy- karú emelő - bólintott -, itt megütötte, ott kihajol."8

A nyelvnek ez a hetvenes években megjelenő, de csak egy évtizeddel később kibontakozó kettős, szinkron és diakron felértékelődése annak ígéretét vetítette előre, hogy magában a szélesebb irodalomértésben is teret nyerhet a nyelv nem eszközjellegű működésének tapasztalata. Közelebbről is az a belátás, hogy

ahogy sétafikázik, szotyolázik és vakaródzik ő, s hunyorogva belehallgat érdektelen beszélgetésekbe, mondhatni: a Világ Konverzációjába, az mind, nemdebár, lerakódik őbenne, s ő meg puha léptekkel, a ragadozó tigris szerint várakozik...!" Esterházy Péter, Termelési-regény, Magvető, Budapest, 1979, 343.

7 Az idézett formula a badeni forradalmárok (1848/49) dalának, az ún. Heckerliednek a második strófájában így hangzik: „Fürstenblut muß fließen / knüppelhageldick" (,,Hercegvér folyjék / patakokban."). Döblin Berlin Alexanderplatz c. regénye (1929) a weimari köztásaság utcai harcaiból idézi: „Blut muß fließen, Blut muß fließen, Blut muß fließen, knüppelhageldick." Ez az idézetjáték mindenesetre azzal enyhíti a harci rigmus penetranciáját, hogy váratlanul olyan képtelen ívet von két nagyon távoli képzetkor közé, amely - a véres tartalmakat így semlegesítve - játékossá teszi a két dimenzió poétikai „versengését". (Aminek aztán az lesz az eredménye, hogy bár a kis utcai baleset nem veszi élét a történelmi jelenetnek, ez utóbbi - a nyelvileg összekapcsolt horizontok jóvoltából - ha nem jelentékteleníti is el, de „dramatizálni" sem engedi a fogsorral történteket.)

8 Esterházy, Termelési-regény, 371.

18 / Kulcsár Szabó Ernő