Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

L. Varga Péter: „Még szabadságot is álmodhatunk ide." Közép-Európa és a diktatúrák „csendje" Esterházy Péter nyelvművészetében

amely rá akarja magát kényszeríteni a jelen (és gyakran a jövő) időre - erről legkevésbé az az ember feledkezhetik meg, akinek a nyelv a foglalkozása. Az igazi veszély az író számára nem az a lehetőség (nem ritkán gyakorlat), hogy az állam üldözi, hanem az, hogy hagyja magát hipnotizálni az állam monstruózus, időnként jó irányba változó, de mindig ideiglenes alakzataitól."21 A nyelv „van"-ja és a „vagyunk" egzisztenciája azonban ezen a ponton még nem kapcsolódik össze, olyannyira nem, hogy az ez idő tájt születő publicisztikai írások egyik legkomolyabban vett és legsúlyosabb állítása a politikai fordulatok és a geopolitikai, aligha fel- és befogható bizonytalanság identitást nélkülöző szituáltságának a rettenete: „A hazugságok legnagyobbika: hogy azt mondták: vagyunk. Hogy van az ország. Hogy van egy: mi. // Hát nincs. Széjjel vagyunk szedve (cincálva, verve). Pedig ha csak az én van, akkor nagy baj van. Aki egyedül van, az mindennél jobban kiszolgáltatott.22 A megfogalmazás játéka az egy/ több, az én/mi, a van/vagyunk permutatív potenciáljával bizonyosan nem véletlen, miközben az írás címében szereplő megfeleltetések az ezeket a deixiseket, rámutatásokat kitöltő helyekként csak egyetlen ponton („esély") hordozzák annak lehetőségét (esélyét), hogy a permutáció megfelelő alakzatba rendezze a komponenseket. A morál nyelvi tanúságtételének aktusa lesz az, ami érthető mátrixot alkot ebből a konstrukcióból, nevezetesen, hogy „az én, te, ő, mi, ti, ők nélkül a mi sem azt jelenti, amit jelent: együvé tartozást, szolidaritást, szeretetet és hazaszeretetet. Hanem csak a személyesség és a felelősség hiányát."23 A „mi" képzete tehát nem nélkülözheti mindazt, ami elvileg kívüle van, amit a többi személyes névmás je21 Esterházy Péter, Közép-Európa mint seb, homály, hiba, esély és reménytelenség [1988] = Uő., A halacska csodálatos élete, 47.

22 Uo„ 45.

23 Esterházy Péter, Az új rizsa = Uő „Az elefántcsonttoronyban, 27. Másutt a személyes felelősség elsődlegesen a vitalitás és a prosperálás távlati horizontjában, és nem a nem-megsemmisülés defenzív magatartásában nyilvánul meg, amikor a „mi" létesül: „Sokáig tudnék még így olvasgatni, mondjuk Karinthy Frigyest az új rizsáról, ahogy halálbüntetést kér a »mi« felelőtlen használóira, s vajon ki lehet az a laza, hedonista, már-már léha figura, aki szerint hivatásunk nem csak meg nem semmisülni, hanem élni életvidoran..." Esterházy Péter, Kossuth Lajos azt üzente = Az elefántcsonttoronyban, 47.

Még szabadságot is álmodhatunk ide" / 169