Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
L. Varga Péter: „Még szabadságot is álmodhatunk ide." Közép-Európa és a diktatúrák „csendje" Esterházy Péter nyelvművészetében
löl, és fordítva - külön-külön mindegyik csupán a privát/nyilvános, valamint a morál/részvéttelenség oppozícióit termeli újra. A „haza" fogalma sem értelmezhető ennek a „mi"-nek a horizontján kívül/túl. Az egyik leggyakrabban visszatérő kérdés a rendszerváltást követő szűk három évtized irodalmi esszéisztikájában, hogy a személyesség és a felelősség miként formálódik a történelemmé szilárduló események dinamikájában, mégpedig a személyessé váló felelősség szemhatárában. Olyan személyes felelősség képzete válik mind nyomatékosabbá és reflektáltabbá ugyanis, amely a fent említett társadalmi és diszkurzív szisztémákon, a személyes névmások jelölte (nyelvi) közösségeken belül vonja hatókörébe valamennyi aktort, aki egy keletkező vagy teremtendő demokrácia gyakorlásában részt vállal. Értelemszerűen egyetlen cselekvő sem vonhatja ki magát ez alól a felelősség alól, az sem, aki nem beszél, hanem az említett (nyelvi) közösségek tagjaként létezik - azaz valamennyi állampolgár. Azért nem, mert cselekvőképes egyénként nem csupán a jog intézménye látszik kinyílni számára, hanem annak lehetősége is, hogy a hazát közös képzetként azonosítsa.24 Olyan képzetként, amelyet a személyes felelősségnek nem pusztán a diszkurzív rendszerei keletkeztetnek, hanem például a generációs remény, a leszármazottak számára remélt esély. Ennek a képzetnek és ennek az esélynek a szabadságban van a potenciálja, a szabadság pedig magában foglalja a lehetőséget arra, hogy a „mi"-t visszanyerje mindaz, amelybe a „mi''-t kimondó, a „mi"-t a beszéd eseményében létesítő megszólaló egyaránt beletartozik: egy kollektíva. „Végre valami, ami tőlünk függ, a fantáziánktól, a tehetségünktől. Még szabadságot is álmodhatunk ide. És akkor [...] talán még az elveszett mi-t is visszanyerjük. Mi, közép-európaiak, próbálgathatjuk először, és utána már könnyebben lehet mondani, talán: mi, magyarok, mi, szlovének, mi, szerbek, és így tovább."25 Látható, hogy a „mi, magyarok" (és más térségi népek) diszkurzív előfel24 Ehhez lásd legutóbb Schein Gábor, Szép-mondatok = Uö„ Esernyők a Kossuth téren, Jelenkor, Pécs, 2014,11-19. 25 Esterházy, Közép-Európa mint seb, homály, hiba, esély és reménytelenség, 46. 170 / L. Varga Péter
