Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Bartal Mária: „Ritmusos szünet." A betegség reprezentációi Esterházy Péter Hasnyálmirigynapló és A bűnös című köteteiben

amit a napló műfajának összetett narratív beszédhelyzete is hordoz. Franziska Gygax három kortárs brit, illetve amerikai autopatográfia13 összehasonlító elemzése során megemlíti, hogy az általa választott szövegek szerzői mind a hat esetben könyvük megjelenésének idejére a kulturális tér jól ismert szereplői - akárcsak Esterházy -, ami az olvasói stratégiákat, a referencializálás késztetését, intim és nyilvános viszonyát döntő mértékben befolyásolja. Ennek nyomai minden nehézség nélkül tetten érhetők a Hasnyálmirigynapló és A bűnös recepciójában és a könyvbemutatókat övező kivételes érdeklődésben is. A kórházi tartózkodás során a beteg tapasztalata intimitásának ismételt és drasztikus megsértése, majd módosulása, és különösen igaz ez a szexuálisan stigmatizált, fertőző nemi betegségben szenvedőkre, így az énelbeszélőre is, akit a sürgősségiről azonnal külön szobába küldenek.14 A kórházi „private room", ami Brodkey könyvében a halálos, fertőző betegség első jele,15 éppen a privacy, az intimitás értelmezhetetlenné válásának színtere. A kórházi térben felszámolódnak a privát és individuális lét lehetőségfeltételei, és ezzel összefüggésben az individuális tanúságtétel személyessége is: „Hogy ne túl szégyenlősen beszélni tudjak egy kicsit apám és az én történetemről, meg kellene változtatnom, ahogyan írok"16 - olvassuk Brodkey-nál. A szöveg aktivizmusától és performativitásától, amellyel az AIDS-et övező tabuk és csend ellen veszi fel a küzdelmet, elválaszthatatlan vállaltan kísérleti jellege, a nevelőapjához fűződő traumatizált viszonyról való beszéd innovációs, a Brodkey-prózát megújító, felbontó követelményei. Az írásmód megváltoztatására tett kísérlet azonban nem a személyes nyelv megtalálásának illúzióját jelenti, hanem a büszkeség letörését. Halálnaplót írván annak tudatosítását, hogy

13 Gygax összehasonlító elemzése a következő szövegeket vizsgálja: Gillian Rost, Love's Work, 1995; Harold Brodkey, This Wild Darkness 1996; Marilyn French, A Season in Hell, 1998; Ruth Picardie, Before I Say Good-Bye, 1998; Tim Parks, Teach Us to Bill Still, 2010. és Siri Husvedt, The Shaking Woman, 2010.

14 Brodkey, This Wild Darkness, 5-6.

15 Uo„ 5.

16 Uo., 61. Az angol változatot a következőkben idézem.

134 / Bartal Mária