Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Nagy Csilla: „...hullám csak a tavon"

ti változata Állatok címen jelent meg a Pesti Naplóban5) annyiban kapcsolódik a Grand Hotel Miramontiboz, hogy a világot - hasonlóan az emberi szervezethez - az anyagcsere mechanikus egyensúlyi folyamatai révén fenntartható organizmusként tünteti fel: „Ettem, tíz deka disznósajtot, / kenyeret meg mandarint. // Milyen jó volt! Mint ha a kályhát / begyújtják, vagy a gépeket, / úgy megmozgat az idegen vér, / úgy fűt az idegen meleg; // s érzem, hogy a világ gyomrában / én is csak egy éhség vagyok / s mint engem ő, úgy fűtök én is / egy másik éhes állatot." (I. 328.) A test itt szintén egy tápláléklánc része: az energia, mely a tápanyagbevitel és -lebontás révén a szervezetben létrejön, voltaképp a világ alakításának, a világ szervezettségének a folyamataihoz hozzájáruló energiává alakul.

A harmincas években azonban a test megjelenése legtöbbször egy intellektuális, a relációkra és a kölcsönviszonyokra épülő gondolkodás részeként tűnik fel: legyen szó a szexualizált, a diszfunkci- ós vagy a halott testről, a gyermekről vagy akár az állati korpuszról, a testre vonatkozó primer megállapítások között az interszubjektív viszonyok kiegyensúlyozottságára való rákérdezést rendszerint megtaláljuk. Megkerülhetetlen a testnek a lélekhez, az agyhoz, a mentális vagy a lelki teljesítményhez és általában a szubjektum integritásához és autonómiájához való viszonyulása, az azokkal való hierarchikus vagy épp konstitutív viszonya. Például A belső végtelenben6 (I. 238-239.) a test, szellem és akarat egymásra ható erőviszonyait viszi színre, olyan osztott testképet vázol, amelyben a test szintén gépezetként tűnik fel, és a működése a belső (a szellem, az agy, az akarat), valamint a külső tényezők (a betegség, a vágy, az élvezet) hatásainak függvényében alakul. A „szellem", alámerülve a „hús eleven tájai" közé, bejárja, birtokba veszi a szubjektum belső, materiális közegét, és dominánssá válik. Azonban érdekes módon nem a test „alantassága" (például vágyai vagy működésének sajátossága) teszi lehetővé ezt

5 Szabó Lőrinc, Állatok, Pesti Napló 1933. március 19.

6 Lásd erről bővebben: Nagy Csilla, A test topográfiája = Uő., Megvont határok: Tér, táj, énkoncepció József Attila és Szabó Lőrinc 1930-as évekbeli költészetében, Ráció, Budapest, 2014,43-72.

96 / Nagy Csilla