Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Kulcsár Szabó Ernő: „Gyík egy napsütötte kövön"

példát véve: míg a Halott nép kerti növényeit szüntelen - és biológiailag artikulált - „létharcban" látjuk a feltámadásért, az Esti kérdés biztonsággal újranövő fűszálai csupán alkalmi metonímiái az emberi múlandóság fölötti tűnődésnek:

megsímogatom a drótkerítést, megsímogatom, mintha tízezer kis halottól búcsúznék vele el.

És megyek tovább. Isten veletek, hangya és veréb dúl most bennetek, harsog a víg, idegen csipogás...

De, barátaim, lesz feltámadás, s helyettetek új harcba kezdenek a csonkok, magvak s néma gyökerek.

Az, hogy a Szamártövis és a Halott nép kívülről, az Egy egér halálára pedig belülről létesít kapcsolatot különböző organikus világokkal, annak is nyomatékot kölcsönöz, hogy Szabó Lőrincnél több változatban is releváns a természettel való találkozás lírai eseménye. Ezek a világok ugyanis nemcsak egymástól hozzáférhetetlenül elkülönült szektorai a natúrénak, hanem némelykor a belső elkülönültség tapasztalatának drámáit is képesek felszínre hozni. Az emberi organizmus „önidegen" működését ráadásul nemcsak önvilágán belül érzékelve,50 hanem a humán „sorssá" nemesített állati kiszolgáltatottság agóniájában51 is. A „csökevényes" világokkal való találkozás máskor pedig éppen azzal viszonylagosítja a fokozati értékkülönbségeket,

50 „a vak gép odabent csak zörömböl tovább / és akaratomon belül, magába zárva, / külön törvény szerint él bennem egy világ." (A belső végtelenben)

51 „mily kínok verték, milyen rémület/ezt a félénk, ideges életet, / mikor megtudta, hogy már nincs menekvés! / És mégis futott s utat keresett, és / mint gyufalángnyi seb nem fáj a háznak, / ha tűzvész szakad rá, úgy tűnt el a / régi nyomor sok virgonc bánata / az iszonyú jelen előtt: az éhség, / amely halálba csalta... [...] Kis fogai harap- dáltak még a szalonnabőrbe, / amelyből keserűen és előre / testileg ette a halált.. (Egy egér halálára)

.Gyík egy napsütötte kövön" / 79