Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Kulcsár Szabó Ernő: „Gyík egy napsütötte kövön"

A harc végén már mindent helyeseltem. A gyík tátogott, lustán s megdagadva, és ártatlanul és elégedetten nézett föl rám. S a száját nyalogatta.

A helyeslés furcsa s talán bizarr gesztusa itt is Szabó Lőrinc harmincas évekbeli verseinek arra a konstititív sajátosságára emlékeztet vissza, hogy a természethez tartozás elsődlegessége nem írja felül, s nem is oldja fel az organikus-biológiai világtól való humán elválasztottság és az azzal való összekötöttség feszültségeit.47 Éppen ezért nem állítható - ellentétben azokkal az értelmezésekkel, amelyek a háttérben Szabó Lőrinc ún. érzékiségével vagy stirneri átigazítású „szociál-darwiniz- musával" magyarázták ezt a szenzuális létközelséget -, hogy a Te meg a világ, a Különbéke és a Harc az ünnepért verseinek nagyobb részében az emberkép testi, naturális-biológiai hangsúlyai uralkodnának el. Itt inkább annak a messzeható episztémétörténeti fordulatnak találkozunk a legkoraibb - európai összevetésben is ritka - költészettörténeti tanúságtételeivel, amely Nietzsche első humánkritikai felismeréseitől48 Freud kultúrabírálatán keresztül egészen a korai Heideggerig

47 Már csak azért sem, mert a környezet és a test érintkezései Szabó Lőrincnél mindig az érzéki világba való olyan visszavonulás lehetőségének pillanatai is, amely ideiglenesen felszámolja a humán önmagaság tapasztalatának rajta mindenkor kívül helyezett eredetét. A biomateriális összekötöttség Szabó Lőrinc felfogásában nem értelmezésfüggő kapcsolat, mert nem valamely interpretativ „másság" testesül meg benne: „Renyhén mozog a láb, de gyógyul a lélek! / Mennyi bogár és pici féreg / mozog a fűben! Kinyújtóztatom / bakancsos lábam a domboldalon; / lassan átforr a húsom... Óh, napos / kövek! Lent szürkül a város, és / virágkelyhekben bódult legyeket / gyilkol az éhes pók. Itt pihenek / a fényben estig... Mi lesz azután, / nem tudom, nem is érdekel." (Feltámadás, 1927)

48 Lásd: ,,[A]z ember a még meg nem állapított állat". Friedrich Nietzsche, Jenseits von Gut und Bőse = Uő., Kritische Studienausgabe, 5. k., kiad. Giorgio Colu - Mazzino Montinari, Oly, München, 1999 (Neuausgabe), 81. Az emberi „intellektusnak ugyanis semmiféle olyan missziója nincs, amely az emberéleten túlmutatna. Teljességgel emberi, s egyedül nemzője és birtokosa tekint rá olyan pátosszal, mintha ő lenne a világ tengelye, amely körül forog. De ha szót tudnánk érteni a szúnyoggal, megtudhatnánk, hogy ez az apró rovar ugyanevvel a pátosszal úszik a levegőben, s önmagát véli e világ repülő középpontjának." Uő., A nem-moráiisan fölfogott igazságról és hazugságról, Athenaeum, 1992/3, 3.

76 / Kulcsár Szabó Ernő