Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Kulcsár Szabó Ernő: „Gyík egy napsütötte kövön"

A testhőmérsékletében közvetlenül környezetfüggő hüllő, a gyík nem véletlenül szokott annak szemléltető példája lenni, miként mutatkozik meg a szerves és szervetlen természet közti átmenetek44 ama létformája, amelyhez - az állat saját környezetébe való állandó bezártsága45 ellenére - mégiscsak hozzátartozik valamilyen kezdetleges világszerűség. „Az állatnak van világa - írja erről pontos artikulációval Heidegger. - Az állatnak éppen hogy egyáltalán nem sajátja a világ nélkülözése."46 Nincs ugyan Szabó Lőrinc kiemelkedő versei sorában az 1939-es Lecke, ám pontosan érzékeli annak az öntudatlan környezetbe foglaltságnak a természetét, amely e kitörési gyűrűként záruló környezet határán tartja s azzal viaskodóként jeleníti meg az állatot. A gyík korlátozott világának nyíltsága itt annyiban különbözik példaszerűen a humán világokétól, hogy ösztöni „cselekvése" során egy új rávonatkozásnak csupán a felismerésére/felfogására képes, de nem a megértésére. Mert amint - a fenyegetett körülmények közepette is - sikerrel zárul a táplálék megszerzése, az észlelt fenyegetettség hirtelen megsemmisül, vagy legalábbis elveszti a veszélyességét. Vagyis a gyíkvilág nyíltságában mindössze olyan körülménynek bizonyul, amely csupán a táplálékot, de nem az „életet" veszélyezteti:

Falta a hernyót, és reszketve nézett, falta a hernyót, s talpamat figyelte, a fejét, nyakát, aztán az egészet, az egészet egyszerre falta-nyelte,

az egész férget, a kétujjnyi, rángó zöld húst, fuldokolt, ahogy szinte itta, s közben a szeme rémült és vigyázó kínban tapadt iszonyú lábaimra,

44 „A kő világ nélküli. A növénynek és az állatnak szintúgy nincs világa; de hozzátartoznak egy őket meghatározó környezet fel nem tártvirulásához.” Heidegger, A műalkotás eredete = Uő„ Rejtekutak, Osiris, Budapest, 2006, 31 -32.

45 Lásd Heidegger, Grundbegriffe der Metaphysik, 292.

46 Uo. 293.

.Gyík egy napsütötte kövön" / 75