Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Kulcsár Szabó Ernő: „Gyík egy napsütötte kövön"

tas organikus egészként él, viselkedik és cselekszik, de pusztán ettől még nem érthető meg, sőt, egyáltalán nem is szemlélhető azon kapcsolattól függetlenül, amely a maguk ún. kitörési határainak gyűrűjén (Enthemmungsring) túli világgal köti össze az állatok életkorét.

Ennyiben, láttuk, az organizmus nem valami legelsőül önmagában adott dolog, ami azután már meglevőként majd viszonyul is valamilyen környezethez. Korlátozott világa nem rögzítetten van, hanem sokkal inkább a folytonos keletkezésnek és múlásnak*' olyan „működésében" valósul meg, amelyet a közvetlen környezete bizonyosfajta - azt részben megválasztani képes - magához igazításában végrehajtott műveletei tartanak mozgásban. Éspedig úgy, hogy e viselkedés játéktere tegye lehetővé a környezeti hatásokkal való találkozást.41 42 Megkockáztatható itt tehát annak vélelmezése, hogy az állatok életkörének működése azért nem merül ki a puszta alkalmazkodásban, mert a mindenkori környezet csak annyiban képes saját körzetében tartani a maga állatait, amennyiben azok is be tudnak rendezkedni emennek a feltételei között. Csakhogy éppen annak felderíthetősége a tulajdonképpeni kérdés, hogy - e kölcsönösségi dinamika fenntartotta „környezet" vagy „világ" tapasztalatában - miként van adva az ember, illetve az állat számára az, amihez mindketten viszonyulnak.

Mert itt nem egyszerűen csak az állati világnak az ember világával szembeni kvalitatív másságáról van szó, s végképp nem a távolság, mélység és szélesség kvantitatív különbségeiről - nem arról, hogy hogyan és miként veszi az állat másnak az adottat, hanem hogy valamit egyáltalán valamiként, hogy valamit létezőként képes-e az állat tudomásul venni, vagy nem. Ha nem, akkor az állatot szakadékok választják el az embertől.43

41 Ha jól értjük, az Uexküll-féle bogárút többek közt ennek a keletkező és elmúló körülménynek a következtében nem állandósul olyan úttá, amely {a maga útjaként) megrögzülhetne a bogár észlelési világában.

42 Vö. Heidegger, Grundbegriffe der Metaphysik, 383-385.

43 Uo„ 383-384.

74 / Kulcsár Szabó Ernő