Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Kulcsár Szabó Ernő: „Gyík egy napsütötte kövön"

különös vonzódás, sőt, belefoglaltság abba, ami a lényege szerint megtapasztalhatatlan. Annak nem tragikus hangolást! felismerése, hogy amibe eredendően beletartozunk, olyan, érzékek közvetítette nyitottság, amely mégis maga zárul el előlünk. Agamben itt arra következtet, hogy - noha Heideggernél ez szó szerint így nem fordul elő - az unatkozó ember itt kerül „az állat önmagába-foglaltságának (Benommenheit) »legszélsőbb közelségébe«".32

Legkésőbb az Ima a gyermekekért (1939) idejére eléggé egyértelművé válik, hogy a Te meg a világ világfogalma olyan mindenséggé tágul Szabó Lőrinc költészetében, amely az alkotott humán világon túl maradéktalanul magába foglalja az élő és holt anyagi természetet33 is, s legelsőül abba tartozónak érti a „hatalmas világ" anyagisá- gába visszatérő, átmeneti emberi jelenlétet.34 A húszas évek biológiai antropológiája lényegében a kései Dilthey életfilozófiájában találta meg a maga támasztékait ahhoz, hogy az életösszefüggéseknek erre a vonatkozására helyezze a hangsúlyokat.

Láttuk - írja Dilthey -, hogy a [történelem] fogalma függ az élet fogalmától. A történeti élet része a tulajdonképpeni életnek. Ez azonban az, ami az átélésben és

tűrök és /unatkozom." (Bolondok, 1932)

32 Agamben, Das Offene 74. Heidegger értelmezésében az állati lét (ösztöni vezérelt- ségű) önmagába-foglaltsága nem az az állapot, amelyet a szótári Benommenheit („[átmeneti] öntudatlanság") az emberre vonatkoztatva jelent, vagyis nem a tudat- nál-lét és az öntudatlanság közti átmenet állapota: „Az önmagába-foglaltságon nem olyan állapotot értünk, amely mindössze tartósan volna meg az állatban, hanem az állat-mivolt lényegi mozzanatát mint olyat." Lényegében annak a folyamatos és uralkodó állati viselkedésmódnak az értelmében, amelyet úgy ismerünk, mint „látást, hallást, megragadást, üldözést, menekülést, lenyelést, megemésztést és az összes többi organikus folyamatot". „Az önmagába-foglaltság nem olyasféle állapot, amely úgy kíséri az állatot, mint amelybe olykor belekerül vagy amely csak bizonyos tartóssággal van meg benne, hanem az állat-lét belső lehetősége maga." Heidegger, Die Grundfragen der Metaphysik, 347-349. Miközben a köznyelvi Benommenheit (öntudatlanság, kábultság) elválaszthatatlan etimológiai kapcsolatban áll a sich benehmen (viselkedni) jelentésvonatkozásaival, egyszersmind érzékelteti azt a különbséget is, amely az állati viselkedést (Benehmen) a maga alapstruktúrája szerint megkülönbözteti az emberi magatartástól (Verhalten). Lásd Uo.

33 „Fák, csillagok, állatok és kövek" (Ima a gyermekekért)

34 „vad villámok, jó hangyák, kis csigák, / vigyázz reájuk, hatalmas világ. //Az ember gonosz, benne nem bizom. / De tűz, víz, ég s föld igaz rokonom.// Igaz rokon, hozzátok fordulok, /tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;" (Ima a gyermekekért)

70 / Kulcsár Szabó Ernő