Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Felszeghi Sára: „Álommá zsongul a tücsökzene"

Németh Lászlóéknál találkozik orvos barátjával, dr. Tompával, aki személyesen ismerte Erzsikét, és az ideg-összeroppanásáról kéri ki a véleményét. Dr. Tompa is a javulásban bizakodik.

Én órákon át folyton át akartam szólni a Ráth György utcába, amit észrevétlenül megtehettem volna, de távolmaradási ígéretem visszatartott. Fél kettőkor mehettünk haza. Erzsiké ebben az időben hurcolkodhatott ki a konyhába a gázcsap alá. Előzetesen luminált vett be, egy csésze alján másnap megtalálták a maradékát [...] Rengeteg szonettet írtam, egy speciális rímelhelyezést választva, amelyet egyrészt konokul súlyosnak, másrészt ünnepélyesnek éreztem; a tercinák rímképe: aaabbb. Ezek a versek lettek hónapokon át szinte a vigaszom és vezek- lésem, noha szinte válogatás nélkül beszéltem és panaszkodtam majdnem mindenkinek, a gyerekeim kivételével [...] A versekről azt hittem, hogy több száz is lesz belőlük.

De egy év múltán szinte erőszakosan abbahagytam őket.16

Ebből születik A huszonhatodik év című kötete. A kötet megjelenése idején Bernáth Aurelné dr. Pártos Alice megkérdezte a költőt, miért is szerette Erzsikét, milyen volt az az asszony, akit ennyire szeretett, és ő kis gondolkodás után azt felelte: „Kedves, közvetlen, egyszerű."17 Ezt a szerelmet a költő egyik korai versében így fogalmazza meg:

utamon a halál felé vészfék szerelmed; melletted mindig jó vagyok, azért szeretlek.

(Melletted)

16 ü/o., 349., 351.

17 „A megélt költemény."Szabó Lőrinc levelezése Bernáth Auréllal és családjával 1933- 1957., sajtó alá rendezte, előszó és jegyzetek Horányi Károly, Szabó Lőrinc Füzetek 4., Szabó Lőrinc Kutatóhely, Miskolc, 2003,96.

406 / Felszeghi Sára