Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Felszeghi Sára: „Álommá zsongul a tücsökzene"

Az 1943. október 16-án készült EKG és kiértékelése

Az 1944-46-os években orvosi dokumentum nem áll rendelkezésünkre. Ezeket az éveket Szabó Lőrinc „a meghurcolás éveinek" nevezi,3 és nagyon valószínű, hogy az állandó stressz, a „meghurcolások" a későbbi egészségromlásához nagymértékben hozzá is járultak.

Ebben az időszakban az egészségéről főleg a levelezéseiből értesülünk, ezek azonban banális meghűlésnél nem súlyosabb elváltozások, melyek néhány napi kezelés után teljesen gyógyulnak. így például 1943. október 26-án Budapestről feleségéhez és ekkor Kolozsvárott élő színésznő lányához ír levelet, amiben egy kisebb légúti betegségéről számol be:

Én viszont nem mentem le a szerkesztőségbe, meghűltem, láztalanul fájok, este szokott módon légcsőhurutra gyanakodtam, izzasztottam magam, tárgyaltam Kocsis Lacival, az nagyon ajánlotta az itthon maradást, hát megtettem. Ma a mellem fáj, s kezdek köhögni.

Egy-két nap. Szombatra rendben kell lennem. [...] Vasárnap nagyot haladtam a Baudelaire-ben: délelőtt fél tízkor nekiültem a munkának és éjjel 2 óráig nem keltem föl az asztaltól. [...] No itt volt, s már elment Steiner dr., 36,7-em van. Kétnapos Germicid-kúrát [láz- és fájdalomcsillapító - F. S.] próbálunk meg.4

A betegsége alatt is dolgozik, és gyógyulásának fejleményeiről az 1943. október 27-én feleségének írt levelében számol be: „Csak azért ezt a pár sort, hogy hírt halljon a betegségemről. Szedem a Germi- cidet és társát, éjjel is, használ érzem, csak már szédülök tőle. Éles

3 Vers és valóság, 184-185.

4 Harminchat év. Szabó Lőrinc és felesége levelezése, 1921-1944, sajtó alá rendezte, bev., jegyz. Kabdebó Lóránt, Magvető, Budapest, 1989, 588.

400 / Felszeghi Sára