Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Kemény Aranka: A tökéletes mű

Szénásszekér ment át a városon.

Jött és továbbment: úszott, lebegett az édes szagban, amely vele jött, úszott a fényben, úszott és mesélt - nekem mesélt! Nekem hozta el a falusi holdat, tömzsi tücsköket, lompos komondort, rétet, aratók bőtorkú dalait, mezei nők barna bőrét, ekét és vödröket, cigány nyirettyűt, dünnyögő dudát, hozta magával emlékeimet, utánam hozta kormosderekú bikák szemében az erős napot, a trágyát és az egek árvizét, a záporban felfrissült dombokat, kegyetlen munkát, erőt, szigorú kitartást, - mindent utánam hozott! (...) szívdobogva

hallgattam, hogy nőnek köröttem a fák, füvek, erdők, s távol ormokon roppant testét végigterítve hogy lélegzik ős álmában a hegyek tölgyhomlokú, bozontos istene.

Az eltűnt Idillben (Tücsökzene 251.):

...s ha szénásszekér ment át éjszaka az utcánkon, holdfényben, s hozta a tücsköket, álmot, a rétek szagát, sóhajtoztam, mint a körúti fák (...) én megint Becsen, megint Gyarmaton akácként álltam a domboldalon: éreztem, mint bozontos istenek lélegzenek köröttem a hegyek...28

28 Szabó Lőrinc Összes versei, II. kötet, szöveggondozás Kabdebó Lóránt - Lengyel Tóth Krisztina, Budapest, Osiris, 2000,152-153.

A tökéletes mű/391