Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Váradi-Szitha Ábel: „...Telitett tér, álló idő..."
a vonulata nem számol a későmodern korszakküszöb fogalmában összpontosuló poétikai és retorikai diskurzus eredményeivel, filológiai szempontból képes árnyalni az egyes versek értelmezési kereteit, amivel hozzájárulhatnának jelen olvasat kibontakozásához is, amennyiben a Tücsökzene vonatkozásában - az egy, 328. Buddhista pokol című versen túl is - számolnának a kelet, szorosabban véve pedig a buddhizmus értelemképző jelenlétével. Annak ellenére, hogy a recepcióban többek között Németh G. Béla - ellentétben Szabó Lőrinc sugalmazásával15 - kizárja a „szak- ralitás" jelenlétének lehetőségét,16 dolgozatom célja, hogy olyan módon tegyem olvashatóvá a költő „lírai életmeditációját"17 a Tücsökzenében, hogy abban felismerhetővé váljanak a keletnek (szorosabban a buddhizmusnak) nem elsősorban a tematikus, hanem az olvasás során folyamatos létrejövésükben tetten érhető, poétikailag is értelmezhető motívumai, kitekintéssel ennek a belátásnak a kötet in- tertextuális kapcsolatrendszerére tett hatására, amelynek bizonyos elemei éppen a kelet vonatkozásában motivált olvasat számára válhattak csak érzékelhetővé. Bízom benne, hogy a recepció által már konszenzuálisnak tekintett panteizmusnál,18 amely - amellett, hogy maga is az olvasás egyfajta retorikájaként lepleződik le19 - néhol a buddhizmussal párhuzamosan jelenik meg,20 vagy éppen az olyan Ágota, Helikon, [h. n.], [é. n.], 53-65. 15 1946. január 11-én írja feleségének Sóstóhegyről Thomasék vendégeként: „Ittlétem alatt 45 verset írtam, a Tücskök összlétszáma tehát 160. Ezek túlnyomórészt nehezebb témák [...] nagyon sok elképesztően meglepő lesz, s oly fokon viszi a spiritualizmust a lírába, mint ameddig én eddig sose tudtam." Lásd Kabdebó Lóránt, „A magyar költészet az én nyelvemen beszél". (A kései Nyugat-líra összegződése Szabó Lőrinc költészetében), Argumentum, Budapest, 1996, 213. Szabó Lőrinc költészet és szakralitás témájában tartott előadásaival kapcsolatban lásd még Kabdebó Lóránt, „Isten és a világ". Szabó Lőrinc metafizikai távlatai = Uó., „Nyílik a lélek". Kettős látás a 20. századi lírában, Szabó Lőrinc „rejtekútja", Ráció, Budapest, 2015,206-214. 16 Németh G. Béla, A Tücsökzene = Irodalomtörténet, 1998/3, 355-363, 361-362. 17 Kabdebó Lóránt, A költő életmeditációja. A Tücsökzene műformája = Uö„ Az összegzés ideje. Szabó Lőrinc 1945-1957, Szépirodalmi, Budapest, 1980,115-206. 18 Vö. KulcsAr-Szabó Zoltán, A személyiségkonstrukció alakzatai a Tücsökzenében, avagy egy „antihumanista" olvasat esélyei = Újraolvasó, 130-142,139. 19 Vö. Uo„ 140. 20 Ahogy Rába György fogalmaz monográfiájában: „Schopenhauer nyomán talált már formulát az élet eme korlátjának kifejezésére, és keleti tárgyú verseinek tanúsága szerint a Nirvána-tanba békéivé, az idő szolgaságát a létentúli béke időtlenségével váltotta föl. Ez a gondolatmenet mélyül el panteizmusának újabb változatá358 / Váradi-Szitha Ábel
