Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Szele Bálint: Maradandó érték és értéktelen szöveg - Szabó Lőrinc Shakespeare-fordításai

Király György írta Babitsról, hogy az ő idejében „már szükségessé vált, hogy a Kisfaludy Társaság nemesen stilizált Shakespeare-je mellett egy természetesebb, csiszolatlanabb, de eredetibb Shakespeare jusson szóhoz".57 Ezt a természetes, csiszolatlan Shakespeare-t teremti meg elsőként Szabó Lőrinc fordítói munkássága. Prózaibb, hétköznapibb, szabadabb verse nagyon jó hordozóanyaga a shakespeare-i drámának, mert képes magába fogadni és megjeleníteni a szöveg stílusát és tónusát, megőrzi a szöveg ritmusát, rugalmasan követi a szöveg felépítését, az ellentétek villogását, a retorikai szerkezetet, a logikai vázat, miközben érthető marad, és szakít a XIX. század modorosságaival.

Szabó Lőrinc átültetéseiben mindig kihasználta a magyar nyelv rejtett erőforrásait, noha nem úgy, mint Arany vagy Vörösmarty. Átültetései egzaktabbak, kontrolláltabbak, kevésbé foglalkoznak a nyelv, a szavak láthatatlan játékával, mint annak mondanivalójával, logikai vázával. Szabó Lőrinc rendkívüli magabiztossággal kezelte a nyelv parafrazeálható jelentéstartalmát, azonban nem ismerte az angol kiejtés szabályait, ezért sok szójátékot, rejtett jelentéstartalmat nem is vehetett észre. Értette, de nem beszélte a nyelvet, ami magyarázatot ad arra, hogy miért a nyelv intellektuális, nyelvészeti úton leírható része keltette fel a figyelmét. A rejtett nyelvi játék (és a humoros vagy trágár szójátékok) helyett így átkerült a hangsúly az elsődleges szövegjelentésre, a hangulati elemekre, a képvilágra, s Szabó Lőrinc Shakespeare-je ennek nyomán egy egzakt módon lírai, tömör, metaforikus nyelven szólal meg, sokszor a prózaibb hangvételű részekben is, mint például a Macbeth-ben.

A fordító Szabó Lőrinc nem törekszik a mindenáron való eredetiségre, szinte a Shakespeare-fordítói hagyomány egyenes folytatójaként tekint magára, leginkább Babits örököseként. Ami művészetében egyéni, az-a már felsorolt tipikusan Szabó Lőrinc-i tulajdonságok mellett-a Németh Antal által is említettfordítói lelemény.

peare-interjú, 120.

57 Király György, Shakespeare: A vihar. Fordította Babits Mihály - Uő„ A filológus kalandozásai, Szépirodalmi, Budapest, 1980, 237-239, 239.

Maradandó érték és értéktelen szöveg... / 351