Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Szávai János: Verlaine a szemináriumban

utolsó sorban, viszont az előzőben, mely azt állítja, hogy ennek semmi közvetlen oka, az igen egyszerű sans amour et sans haine (sem szerelem, sem gyűlölet) sort a baudelaire-esen hangzó se hóhérom, se hívem sorral fordítja. A Romlás virágaiban Szabó Lőrinc a fordítója az Héautontimorouménos-r\ak, amelyben a híres ni victime, ni bourreau sort o hóhér és aki öl sorral teszi át magyarra.

Az utószóban Szabó Lőrinc pontosan megfogalmazza az a saját maga számára előírt követelményeket. „Tartalmi hűség, hangnemazonosság és a kompozíció világos vonalvezetése." Ezek közül Verla- ine-nél egyértelműen kiemelkedően fontos a hangnemazonosság. „Értelmet és homályt, egyszerűséget és komplikáltságot igyekezett a részletekben is megtartani. Aformahűséget megtartotta még akkor is, ha formabontással más természetű előnyöket érhetett volna el."17

3.

Érdekes problémákat vet föl az 1920-as, név nélkül megjelent Verlaine-kötet. A Femmes 1890-ben jelent meg sous le manteau, vagyis suba alatt megjelöléssel, összesen 175 példányban. Ez a kötet a Bibliothéque Nationale-ban zárt anyag volt, az úgynevezett en/erben, vagyis pokolban kapott helyet. Ma már hozzáférhető digitalizált formában, a BNF Gallica sorozatában. Szabó Lőrinc a magyar kiadóval kötött szerződésében vállalja, hogy „gondos, hű és művészi fordítást" fog készíteni. Nem mindig tartotta magát vállalásához. Az egyik eltérés a nemiséggel kapcsolatos megnevezések használata. Verlaine azokat a köznyelvi kifejezéseket használja (con, pine, vit.foutre, muston stb.), amelyek a 19. század végén tiltottak, vagyis nem szerepelnek az akkoriban mérvadó nagy Littré szótárban. Azóta változott a helyzet, a Littré utódjának szánt Trésor de la langue franţaise-ben már szerepel valamennyi azelőtt tiltott megnevezés, s azt is meg17 Verlaine, I. m., 162.

302/Szávai János