Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Barna László: „Weither álmai"
szakirodalomnak ugyanis egyik központi kérdése magának az öngyilkosságnak a megítélése. A versbeli fegyvermotívum az öngyilkosságnak a szimbóluma, amely főképpen Weither és Albert polemikus dialógusában teljesedik ki. Albert gyengeségnek találja az öngyilkosságot: „abban nincs igazad, hogy az öngyilkosságot [...] nagy cselekedetekkel hasonlítod össze: holott semmi másnak nem tekinthető, mint gyengeségnek".32 A főszereplő Weither pedig társadalmilag is elfogadott, adott esetben szükségszerű jelenségnek tekinti: ,,[m]ondhatod-e gyengének a népet, amely zsarnokának elviselhetetlen igája alatt nyög, s végre fellázad, és letépi a láncait?'33 Hát nem épp ezt hajhássza Az Egy álmai aktora?34 III. E tételnek a reciproka is minden bizonnyal igaz, hiszen a költői attitűd is erősen befolyásolhatja a fordítóit, noha - jelen esetben - Szabó Lőrinc fordítói magatartására ez nem jellemző. Bár a tartalmi idézés, a gondolati parafrazeálás a saját és a fordított művek párbeszédében gyakran tetten érhető, a műfordító-költő nem csempészett a Werther célnyelvi variánsába Az Egy álmaiból idézeteket, nem vett át szó szerinti citátumokat, Goethe művét nem fordítja eddigi fordítói attitűdjeihez 32 Goethe, Werther szerelme, 111. 33 Uo., 112. 34 Szabó Lőrinc Stefan Georgénak, másik szellemi mesterének verseit fordítva vetkőzi le Babits hatását, tehát nyugton érvelhetünk amellett, hogy a fordítás nagyban hat a saját költői beszédmódra. E ténynek a relevanciáját Szegzárdy-Csengey József is hangsúlyozza a műfordító Szabó Lőrincről írott portréjában. Véleménye szerint a világlíra eseményei a személyes alkotás optimális megvalósításához segítik a költőt, majd saját művének elkészülte után a már megtapasztalt, begyakorolt módszerével megszólaltatja magyarul a modellként használt idegen műveket. (Kab- debó Lóránt, Szabó Lőrinc pályaképe, Osiris, Budapest, 2001, 167.) Kabdebó Lóránt hozzáteszi, hogy ,,[í]gy zárta ifjúsága Baudelaire-élményét első kötetei után a Babitsosai és Tóth Árpáddal közösen fordított Romlás virágaNa\ (1923); később Goethének A Sátán Műremekeire, majd a Te meg a világ verseire tett hatását [sic!] a három- kötetes Goethe-antológiával (1932) köszönte meg; majd a Különbéke csalódottságot és kiszolgáltatottságot tudomásul vevő korszakát az Athéni Timonna\ erősíti meg (1935). Az Egy téli bodzabokorhoz címzett vers pedig az egyes versek fordításánál korábban felfedezett és gyakorolt téma- és stílusformák segítségével teremti meg versének stilizációit, majd pedig az e stilizációkban felfedezett alapmotívumok tematikája szerint állítja össze a fordított verseket." (Uo., 168-169.) .Weither álmai" / 287
