Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Gorove Eszter: Líraeszmény és politikum Szabó Lőrinc költészetében és publicisztikájában
beszédhelyzetéről, az én megjelenítéséről röviden szót kívánok ejteni, nem utolsósorban összevetve néhány jellemzőt/4 Költő és Földiek című verssel. A személyi kultusz, a hatalmi pozíció megjelenítésének érzék- letességére több példát is lehetne hozni a szövegből, ehelyütt azt a sajátosan diktátori nyelvi pozíciót hangsúlyozom, amely során - diktátori nyelv lévén - én-kiterjesztés és egyben én-felszámolás valósul meg, a vezér a néppel lesz azonos, pontosabban a népet önmaga eszközeként, test- és alkatrészeként tételezi. Én vagyok a nép, az ország: minden porcikám és minden percem és gondolatom szétosztogattam s egy-egy katona, egy-egy élet lett mind: akaratom vérben és húsban iker másai: mind egy célt lát, és ami áldozat esik, ma már nem esik céltalan. [...] Amit eddig csináltam, mind csak előkészület volt. Elbúcsúztam magamtól. Hogy mi lesz, én is csak sejtem. Testem óriás keretté tágult. [...] Jelen vagyok az ország hetven városában, ötszázezer szuronyban mutatok a főváros felé, egy óra múlva ben a változtatásokban az egész korábbi versre vonatkoztatható, részben explicit performatív színezetű módosítások nyilvánulnak meg: akár bevált jóslatokról, akár valamifajta bizonyosságról, az 1928-as »célkitűzések« sikeres véghezviteléről lehetne beszélnie...]”; Gorove Eszter, Hatalmi nyelv és etikai önértékelés Szabó Lőrinc lírájában = Etika, Esztétika, Politika, szerk. Gyöngyösi Megyer - InzsöI Kata, Budapest, Eötvös Collegium, 2013, 29-38. 254 / Gorove Eszter
