Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Gorove Eszter: Líraeszmény és politikum Szabó Lőrinc költészetében és publicisztikájában
monitoromon eldördül ajel: én megszűnők és szívem árama megindítja az új rend gépeit. Poétikai és retorikai szempontból talán az egyik legizgalmasabb kérdése a Vezérnek, hogy hogyan írható le az a lírai én, aki radikálisan mutatja be a mások feletti kontrollt, ráadásul másokat önmagába olvasztó módon, a saját „akarat" emberi megformálódásaként érti a másikat. A megszólaló hanghoz tartozó test felszámolódik, illetve megannyi más testbe helyeződik át az én, amelyek mintegy eszközként, alkatrészként - alattvalóként - viselkedve teljesítik „ötszázezer szuronyban" a Vezér céljait. A test mint „óriási keret" határain belül irányítható a többezer másik, és ebből kifolyólag valójában az önrendelkezéstől megfosztott test e kiterjesztésben a saját megszűnésével is fenyeget. így amellett, hogy a másik emberi individuum testével és szándékaival együtt instrumentálisán van megjelenítve, a szöveg másik iránya eközben a Vezér individualitásának és személyes felelősségének felszámolódása felé mutat. Pontosabban, a vers a testet nemcsak az én-kiterjesztés fent leírt, az én szándékainak megvalósítását másokra átruházó módján szünteti meg, hanem az élő hús helyett a gép, a gépezet kerül előtérbe, a személyes döntés és a személyes felelősség tehát, akárcsak a szöveg énje és teste, felszámolódik a folyamat során. Egy ponton túl a hatalom gépezetei indulnak be és működtetik a hatalmi szerkezetet, az elérendő cél pedig instrumentummá alakítja magát a vezért is („e titkos cél úgy használ engem is, / ahogy másokat én"), a személyes kontroll mindinkább eltűnni látszik a mechanizmusok következtében. Ekképpen válhat az is teljesen bizonytalanná, hogy a döntés40 után mi következhet, amit poétikailag 40 Szabó Lőrinc a Bírókhoz és barátokhoz című szövegben, valamint a Naplóban nevezi a vershelyzetet a döntés pillanatának, a Vezér itt egy olyan döntéshelyzetben áll, amely meghozatala után az események visszafordíthatatlanok. Vö. ,,[E]gy elképzelt forradalmár-népvezért beszéltetek, mondjuk, a Rubicon átlépése, a kocka elvetése, szóval a döntő akció pillanata előtt." Szabó Lőrinc, Bírókhoz és barátokhoz = Vallomások, Osiris, Budapest, 2008, 470; „Arról szól, hogy egy elképzelt, ideális diktátor mit érez abban a pillanatban, amikor elindítja a forradalmát, amikor elveti Líraeszmény és politikum Szabó Lőrinc költészetében és publicisztikájában / 255
