Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Horváth Kornélia: Szökés és megértés: még egyszer Az Egy álmairól

rímessé tétele ugyan megtörténik a kezdő első, de nem megy végbe a verszáró hatodik szakaszban (sőt még az azt megelőző, utolsó előtti ötödikben sem).

A versszöveg tehát szinte játékot űz az olvasóval, s valóban „szövevénynek" mutatja magát, amelyből azonban látszólag újra és újra felkínálja a szökés, mi több, az együttes szökés lehetőségét („Szökünk is, lelkem..." - kiemelés: H. K.). Egyúttal pedig a befogadói érzékelésben nagyon is könnyen aktivizálódó vagy aktiválható hangzásbeli megfelelésen (paronomázián) alapuló szövevény-szökevény párhuzamra is rájátszik, ahol a parono- masztikus egybehangzás szükségszerűen a két szó jelentésbeli megfeleltetésére ösztönzi a befogadót - akár tudatában van e megfeleltetés hangzásbeli alapozottságának, akár nem. Ez a köl- tői-versnyelvi, s ebből következően befogadói egymásra vonatkoztatás ugyanakkor nyugtalanító értelmezési lehetőségeknek nyit teret a versszöveg „végső mondandóját" (ha persze lenne ilyen) tekintve, azaz arra nézvést, vajon lehetséges-e a szökés, vagy a lírai beszélő végképp a „szövevény" hálójában ragad. S ha lehetséges a szökés, akkor az „Egy" („amely / nem osztozik") nyújt egyfajta feloldó menedéket az énnek? Erre utalhat ritmikai aspektusból a törések hiánya az utolsó versszakban, valamint a verszáró megnyilatkozás: „álmodjuk hát, ha még lehet, / az Egynek álmait!", s annak nyomatékos, sürgető igényű felszólítása. Ugyanakkor tény, hogy a megnyilatkozás ennek lehetőségét az álom „hatókörébe" utalja, valamint a „ha még lehet" közbeékelt tagmondat ennek a menekülésnek és az egységben való feloldódásnak a lehetőségét bizonyos mértékig felfüggeszti. Alighanem itt kereshető a versszöveg egzisztenciálisan is értelmezhető rétege, amit röviden és nyilván reduktív módon úgy fogalmazhatnánk meg, hogy talán lehet „szökni" a „szövevényből", de csak úgy, hogy az ember magát a szövevényt is - legalább részben - magával viszi.

232 / Horváth Kornélia