Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Horváth Kornélia: Szökés és megértés: még egyszer Az Egy álmairól

zenegy szótagos sortól amelyek domináns ütembeosztása a 4 | 5, 5 14, 4 14, 6 I 3 kombinációk meggyőző gyakoriságában mutatható ki. Kétségtelen azonban, hogy a versritmus e tekintetben mintha mindenkor „szökni próbálna" az értelmező olvasó elől: kétségtelenül körülír valamiféle állandóságot, ugyanakkor sosem „egyezik".)

Ezt a kettősséget ('egy és azonos', mégis 'sokféle és megragadhatatlan') a rímszerkezet is megerősíti. Egyfelől a 6 versszakra egységes és „állandó" rímképletet állapíthatunk meg, ennek elvont formája így nézne ki \ xaxabbbcxc, vagyis a négy sorra kiterjedő félrímes szerkezetet egy hármasrím követi, s végül egy csonka félrím zárja. Ez a konstrukció önmagában is jól mutatja variabilitás és egységesség viszonyát és poétikai egyensúlyát a versszövegben. Hozzátehetjük azonban, hogy néhány versszakban a fent vázolt alapstruktúrához képest „finomhangolások", azaz további pontosítások történnek. így néhány szakaszban az első négy sort egybefogó félrím keresztrímmé, a félrím pontosabb változatává „szigorodik", mint az első (

olyanok - lelkiállapot), az ötödik (határ- magány) és a hatodik versszakban (Csak - sem ad), s talán nem véletlen, hogy ezek a „pontosító" változatok éppen a vers kezdő- és zárószakaszaiban érvényesülnek. Másfelől különösen érdekes, s mindenfajta egységesség-igénynek szinte bosszantó módon fittyet hány az egyes versszakok utolsó előtti vaksora, azaz a rím elhagyása. Eléggé meghökkentő az olvasó számára, hogy éppen a tízsoros szakasz utolsó előtti sora, amelynek józan strofikus-ritmikai, egyben szemantikai megfontolások szerint-a szakasz lezásárását, lekerekítését, egésszé tételét kellene szolgálnia, egyszerre renitens módon kibújik e „szolgálat" alól (miként a versbeli beszélő és/vagy a „lelke" próbál szökni a „rabságból"). De a szerző még itt is él egy fordulattal: az első és a negyedik szakaszban az utolsó előtti sort rímelteti a második és negyedik sor zárszavával (vö. más~megfogalmazás~már, illetve szökik~rácsait~nekik), vagyis e két versszakban kiiktatja a vaksort. A befogadó mégsem nyugtathatja magát egy szép és lekerekített lezárással, hiszen a nem rímelő sor

Szökés és megértés: még egyszer Az Egy álmairól / 231