Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Horváth Kornélia: Szökés és megértés: még egyszer Az Egy álmairól

Shakespeare drámai jambusait, ezek érvényesülését a reformkor magyar költészetében, s későbbi dominanciájukat a nyugatos lírikusoknál stb.): a létértelmező, egzisztenciál-bölcseleti beállítódás Szabó Lőrinc versétől aligha vitatható el. Harmadrészt pedig azt a tradíciót is megszólaltathatja, mely az antik görög költészettől eredően az anapesztust (amely a négy lejtéskijelölő verslábunk közül a legritkábban fordul elő a magyar költészetben) a siratóé- nekek megszabott versmértékeként tételezi. Ez utóbbi versformai- szemantikai hagyomány Az Egy álmai rab~idegállapot~beteg~fegyve- rek~szökünk~rácsait stb. motívumsorában legalábbis részlegesen visszaigazoltnak mondható. Mindezek persze igencsak általános, metrumtörténeti észrevételek a vers ritmusa kapcsán, de nem feledhető, hogy még a metrumokhoz és az egyes verslábakhoz is tapad valamiféle történeti szemantika.

Külön érdekesség, hogy még ebben a viszonylag szabadon kezelt ritmusban (anapesztusi-jambusi sorok meglehetősen változó szótagszámmal, mely a legrövidebb 3 szótagtól a 11-ig terjed) is vannak „bicsaklások", amikor ellentétes lejtésirányú versláb töri meg a szöveg ritmikai-szemantikai rendjét. Az első ilyen hely az időmértékes versritmus szempontjából az 1. versszak 2. sorában következik be („és neki az érdeke más" - kiemelés: H. K.), s közvetve az érdek szóformát emeli ki a szövegből. Hasonló a helyzet a 2. versszak 4. sorában, amely az 'igaz" és az 'igazság' témáját exponálja („annak mind igaza van"), illetve az utolsó sorában, amely a megértés lehetősége/potenciális bekövetkezte kapcsán teszi föl a kérdést: „hol maradok én?'. A 3. és 4. szakaszban nem tapasztalhatunk ritmustörést, az 5.-ben csupán egyet, a „valami" (lásd: 'mi?) kérdése kapcsán („még rémlik valami elhagyott"). Szimptomatikus ugyanakkor, hogy a verset záró 6. versszakban semmiféle ritmikai „döccenést" sem produkál az időmértékes ritmus, vagyis a versz- szöveget ritmikai aspektusból kiegyensúlyozottan, ha tetszik, az „Egy" szimbolikus értelmének irányában zárja le.

És itt érdemes röviden megállnunk a ritmustörésekből alkothaSzökés és megértés: még egyszer Az Egy álmairól / 229