Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Horváth Kornélia: Szökés és megértés: még egyszer Az Egy álmairól

Lőrinc-féle versbeszéd jellemzésére a Te meg a világban, s különösen Az Egy álmaiban inkább a vers szövevény szavát lehetne találó metaforaként alkalmazni, irodalomtudományi terminussal élve pedig a sokszólamúság fogalma tűnik igencsak alkalmasnak a szöveg nyelvi szemléletváltásainak érzékeltetésére.10 Meglátásom szerint a vers olyan „hullámzó", folytonos mozgásban lévő karaktert mutat, amely ellenáll mindenfajta rendszerszerű beazonosításnak, s amint az elemző alkalmasnak találna a szövegre nézve valamiféle irodalomtudományi, elméleti kategóriát, a szöveg rögtön „ki is bújik" a már-már lehetségesnek látszó meghatározás alól. (Éppen úgy, ahogy a szöveg maga mondja a megkettőzött beszélőről, végső soron pedig saját magáról a 4. versszakban: „Szökünk is, lelkem, nyílik a zár, / az értelem szökik, / de magára festi gondosan / a látszat rácsait." - Kiemelés: H. K.) Ezért valószínűleg nem véletlen, hogy a vers értelmezői is gyakorta folyamodnak mozgást érzékeltető terminusértékű metaforákhoz Az Egy álmai kapcsán. Kabdebó Lóránt „mozgási vonal"-ról beszél, amelyet az igazság versbeli feltárásának kettős - pszichológiai és logikai - motiváltságaként értelmez, miközben jelentős hangsúlyt helyez a „bolond szövevény" szószerkezet szemantikájából következhető potenciális jelentésekre is.11 Kulcsár-Szabó Zoltán pedig úgy fogalmaz, hogy „a versbeli én pragmatikai helyzete (a beszélő megjelöltsége, illetve jelöletlensége a szövegben) egy igen figyelemreméltó mozgásban ragadható meg",12 amit a versbeli megszólaló grammatikai jelöléseiben fedez fel, jogosan kiemelve az első két sor háromféle személyes névmását (te, ők, neki), a később megjelenő egyes szám első személyű névmást, amely azonban rögtön

ban különbözik ettől a Ricceur által e tárgykörben ugyancsak a narratíva kapcsán kifejtett gondolatmenet, vö. Paul Ricciur, A narratív azonosság, ford. Seregi Tamás = Narratívak 6., szerk. Thomka Beáta, Kijárat, Budapest, 2001,5-21.

10 Egyetértve Kulcsár-Szabó Zoltán megállapításával, mely szerint „Kabdebó egyfajta modális ambivalenciában, többszólamúságban, méghozzá nem valamifajta »belső« vitaként megjelenő drámai monológ formájában, hanem különböző nyelvi magatartásformák együttes jelenlétében jelöli ki a Te meg a világ-kötet eme sajátosságát, amely ezzel elsősorban a lírai én szólamában figyelhető meg, vagyis a versben beszélő hang megalkotásában." Kulcsár-Szabó, Tükörszínjátéka agyadnak, 91-92.

11 Kabdebó Lóránt, A dialogikus poétikai paradigma nagy pillanata, különösen: 40-50.

12 Kulcsár-Szabó, I. m., 94.

Szökés és megértés: még egyszer Az Egy álmairól / 225