Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Horváth Kornélia: Szökés és megértés: még egyszer Az Egy álmairól
szembeállítódik a többes szám második személyűvel (lásd „én vagy ti"), míg a vers utolsó két szakaszában a többes első személyű igeragok, névmások és birtokos személyjelek dominálnak. Nos, a személyre utaló grammatikai alakzatok - személyes és birtokos névmások, igeragok, valamint a birtokos személyjelek (visz- szaható névmásra nincs eset a versszövegben) - variabilitása önmagában is mutatja a szöveg folytonos, állandó „mozgását", a meghatározások alól „kibújó" természetét, s mindezt magától értetődően érvényesíti a lírai beszélő meghatározhatóságára, pontosabban meg- határozhatatlanságára nézvést is. Észre kell vennünk, hogy a versszöveg a magyar nyelvben létező mind a hat személyre utaló nyelvtani formát (személyes névmást vagy igeragot) aktivizálja, s ezáltal egyszerre bizonytalanítja el a versbeli beszélő önazonosságát (pl. „Mert te ilyen vagy s ők olyanok" [1. vszk.], „Én vagy ti, egyikünk beteg" [2. vszk.j, „Szökünk is, lelkem..." [4. vszk.], „a mi hazánk az Eg/' [6. vszk.] stb.), másfelől univerzalizálja is a mondottak érvényét: ha mindenkire kiterjeszthetőek a versbéli állítások, akkor általánosan érvényesek, s ily módon mintha nem is válna szükségessé „én"-nek és „világinak, szubjektumnak és objektumnak a nyugati típusú racionalista gondolkodásmód szerinti szembeállítása, ami pedig a versbeli megnyilatkozás egyik „alapmondandóját", a szökés problémáját és igényét teszi kérdésessé, s ezáltal igencsak nehezen értelmezhetővé. (Fölösleges hangsúlyoznunk, hogy a civilizáció, a társadalom, a „világ" előli szökés az európai, különösen pedig a nyugat-európai kultúra és irodalom egyik meghatározó témája a felvilágosodás és a romantika óta.) Továbbá, noha ismert a keleti vallásfilozófiák hatásának érvényesülése Szabó Lőrinc gondolkodásában és költészetében, mégsem állítható, hogy nála az ellentétek „elsimulnának" vagy egy folyamatos cirkulációban „egymásba áramlanának". Akkor sem, ha a cím (Az Egy álmai) a kitüntetett, egységesítő nagybetű ereje folytán a változatokon uralkodó, pontosabban azokból létesülő „egységes egész" képzetét sugalmazza: egy ilyesfajta meglátás sokkal inkább érvénye226 / Horváth Kornélia
