Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Buda Attila: „Szavaim, arany méhek, itt az ősz"

a muzsikáló rovarok egységben tartják a verseket, mintegy belső kerettel is összezárva azokat, s a ciklus maga az életműnek és a huszadik század irodalmána is kikerülhetetlen pontjává vált.

Az első hét vers azt a cikluskezdő szituációt mutatja, amelyben a vers beszélője fokozatosan átveszi a szólamot a tücsköktől - a megírás jelenének muzsikusait az emlékezés tücskeivel helyettesítve -, s az egész verssorozat egyetlen jelen idejű évszakát fokozatosan megszüntetve, a múlt tücskeinek hangját saját maga által intonálva. Mindezt pedig a Vers és valóság írása közben, később tudatosította is, a kezdetre így utalva: „lassankint csodálni, majd irigyelni kezdtem ezeket a kis fekete rovarokat". Ez a kisajátító mozdulat máraz első sorokban tetten érhető: „Tudom, semmi, de semmi közötök / hozzám"- szólítja meg, majd azonnal egy kicsinyítő képzős jelzővel - „butuska tücskök" - humanizálja is a környék muzsikusait, s evvel egyértelművé teszi, hogy neki viszont azokhoz, akik megszólalnak a jelenben és üzennek a múltból, a lelkendező, hű barátokhoz, személyes köze van. Megerősíti mindezt a többes első igealak: „örömünk volt valaha / közös örömünk". A változás irányát e hét versben az évszakot jelző szavak, kifejezések eltűnése, illetve a leírás szemléletének gondolativá alakuló változása is mutatja.

Míg az első vers szövegében a „fű", „rét", „szénaszag", „ezer szikra csillag" és „parázs hold" szavak, illetve kifejezések egyértelműen utalnak a nyári éjszakára, addig ezekből a másodikba már csak a „fű", a negyedikbe pedig csak a „rét" került bele, s az eltűntek helyébe új évszakjelzők a többi versben nem tűnnek fel. Viszont a második darab, amely hangzás és hangutánzás skáláját bontja szét, felfogható úgy, mintha az öntudatlan szólamfelvétel kezdete lenne. Ezt követi a harmadik vers, amely negyedik és hetedik sorának kérdése után- „Miért tetszik úgy?", „Miért tetszik hát?" - tudatosítja azt, ami miatt számára a tücsök csodálat és irigység tárgya: „tavasztól őszig csak duhajkodik / s napi húsz órát dalol". A negyedik vers „rét" szava még az aktuális nyárra s tücskeire utal, amelyek koncertjét a második

220 / Buda Attila