Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Buda Attila: „Szavaim, arany méhek, itt az ősz"

szavakkal adta vissza; csakhogy a kilencedik sortól a többes harmadik személy többes elsőre vált: „rajtunk is átcsap a / csillagközti vágy tüze-árama", s egyben a beszélő elhagyja az évszakokat is, farsang éjszakáját behozva a versbe, a jelenből az emlékező pozíciójába lépve. Az ötödik vers pedig mintegy visszautal a harmadikra: „A boldog duhaj / csak a nótában boldog?' E kérdésben ott lapul egy ki nem mondott kérdés is: vajon az életben is boldog-e? És evvel a vers beszélője a külső világtól lassan elfordulva a benti, emlékező világba lép.

A tücskök a görög-római és egyes ázsiai mitológiáknak egyaránt szereplői, s a magyar népi hagyományban is ikonikus jelentéssel bírnak, mint például a gólya vagy a fecske is; a tücskök a vidéki élet nélkülözhetetlen kellékei, egyszerre idézik meg a jelennek szóló tücsökmuzsikát és a bús melankóliát, meleg nyarakat és hűvös őszt. Menyhért Anna anakreoni előzményeket állapított meg, és ez igaz is, amint a múzsákkal egybefűző jelentés ugyancsak. De a tücsökhöz az európai kultúrkörben kimondatlanul hozzáértődik kalandja a hangyával is, ez az eredetileg aesopusi történet, amely két szereplője archetípusa az emberi viselkedés két alapvető, a jövőre vontakozó gondolkodásban eltérő formájának, s e történet viselkedésük eltérő következményét tematizálja. E kultúráról kultúrára továbbvándorló történet megerősíti a közvetlen tapasztalatot, s a tücsök említése automatikusan felidézi meleg nyári napok alkonyát, az évszak és a cselekvés kölcsönösen erősítik egymást. E mese Szabó Lőrinc számára rejtett és általános jelképpé vált, mivel az 1945-ös ostrom végével előbb képletesen, majd valóságosan is megjelenő őszben saját verseit azonosítva a tücskök ciripelésével, a nyarat szeretné visszabűvölni, s ebben az értelemben a 370 vers egészét ez a teremtő gesztus, ez a kívánt nyár lengi be: „sóvár kínjából testvér percei kelnek a múltnak", ahogy az első, rövid részciklus egyik versében olvasható. Ez a a vándormesét felidéző allúzió a 72. számú versben expressis verbis is megjelenik: „Egy tücskön, hangyán talán elmerengjen". Még egyértelműbb az utalás a 293. számú versben, amely egyben

.Szavaim, arany méhek, itt az ősz" / 221