Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Smid Róbert: Harc a technikával

irányított műveleteknél azok címzettjei és forrásai sem egyértelműen elkülöníthetők a dikcióban. Ez alludálhat Kulcsár-Szabó azon megfigyelésére, hogy Szabó Lőrincnél a Te meg a világtól kezdve jellemző vonás a lírai hang megszólítottjának ingadozása valamely külső parancs és az önmegszólításban pozícionált én között, ami az önmegszólító verstípus egyedi alakzatát produkálja.20 Megállapítása szerint ez vagy ahhoz vezet, hogy a megszólalói pozíciót saját individualitásának védelmezőjeként olvassuk, vagy pedig nincs mód a versolvasásban a megszólítás, a megszólítottság és az önmegszólítás között különbséget tenni, merta második személyben megszólított én veszi át a vitapartner pozícióját.21 Vagyis - itt visszakapcsolva ezt az operativitáshoz - lényegében a címzéssel a feladás aktusa is felülíródik, a végrehajtás révén a csatornában hüposztazálódó én pedig éppen az általa végrehajtott irányított művelet miatt destabilizálódik, és csak a megszólítás és a megszólítottság el nem különíthetősége révén bekövetkező áthelyeződéseinek köszönhetően (hogy ti. ő lesz a címzett [is]) töltheti be egyáltalában az eredetiként azonosított beszélői pozíciót.

Az általam először elemzett Vezér című vers azonban a parancs kiadásával és a harc aktusaival nem elsősorban a megszólítás alakzataira irányítja a figyelmet, bár nem hagyja érintetlenül a beszélő pozícióját sem az elfordulás-odafordulás dinamikájával.

Elbúcsúztam magamtól. Hogy mi lesz, én is csak sejtem. Testem óriás keretté tágult. Legnagyobb alázat, te, legnagyobb hit, segíts meg! Segíts te is, szerencse! Minden kész. Jelen vagyok az ország hetven városában, ötszázezer szuronyban mutatok a főváros felé, egy óra múlva

20 Kulcsár-Szabó, Tükörszínjátéka agyadnak, 94.

21 Vö. Uo„ 95. sk.

190 / Smid Róbert