Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Smid Róbert: Harc a technikával

monitoromon eldördül a jel: én megszűnők és szívem árama megindítja az új rend gépeit.

Az aposztrophé itt nem megképez valamit a vers végén, mint inkább a parancs elhangzásakor és az azzal egybeeső kivitelezésekor megtörténik az artikuláció forrásának a disszeminációja azon a területen, amelynek elpusztítására irányulna a meginduló hadak cselekvése.

Csak két kezem volt, csak egy életem...

S lett millió! - mondom ma. - Én vagyok a nép, az ország: minden porcikám és minden percem és gondolatom szétosztogattam s egy-egy katona, egy-egy élet lett mind: akaratom vérben és húsban iker másai: mind egy célt lát, és ami áldozat esik, ma már nem esik céltalan.

A cél: én vagyok, a cél: én magam, s még valami, amit magam sem értek s ami mégis él, ahogy a vetésben az aratás, ahogy bennem a nép: e titkos cél úgy használ engem is, ahogy másokat én, vagy ahogy a boly a hangyát, a kas a méheit.

A versben addig is jelenlévő irányultság ugyanakkor nem különbözteti meg a célt és mindazon verbális aktusokat, amelyeket a cél elérése érdekében kivitelezni kell. A megszólalói pozíció ennélfogva egyszerre alakít ki egy hálózatot saját magaként - amelyre a kialakított hálózat munkája lényegében irányulna -, és illeszkedik be abba maga a megszólaló is. Itt mindenfajta haditechnicizáltság végső

Harc a technikával / 191