Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Balogh Gergő: Élni annyi, mint ellenállni

sorai innen nézve az önállósult politikai test beszédeként olvashatók. Az inkorporálás versbéli műveletét és annak implikációit csakis ezt számításba véve érthetjük meg.

Az én a Semmiért Egészen ben nem lehet alárendeltje valamely fennálló rendnek - Hobbes-nál a szuverént éppen a neki adományozott hatalom szerződésen alapuló volta, végső soron a társadalomba, a politikai testbe tartozása köti meg36 -, hiszen beszéde az emberi jogok szerkezetét felülíró vagy kitörlő aszimmetrikus intim viszony (a totális uralom) megalapítását hivatott elvégezni, és mint ilyen, feltöri a diskurzus rendjét, hogy újat létesítsen.37 Ez az újralétesítés a modernitástól, és annak társadalmi jelenségeitől, például a feminista mozgalmak törekvéseitől való radikális elfordulásként is értelmezhető, ami azonban az 1920-as évek hazai konzervatív fordulata után még csak kirívónak sem tekinthető.38 Szabó Lőrinc költeményében a politikai test maga válik szuverénné, és ehhez a szuverenitáshoz, ellentétben a politikai testbe ágyazott, a társadalmi szerződés által megkötött szuverénnel, az alattvalónak (fe) nincs, mert nem is lehet hozzáférése. A te így válhat az én sorsának alkatrészévé - a bebörtönzés versbéli aktusának tétjei tehát aligha túlbecsülhetők. Az én beszéde azonban nem értelmezhető a Másik képviseleteként: mivel a Semmiért Egészen ben az én státusza részben épp azért nem azonosítható a Leviatan szuverénjéével, mert ez utóbbi reprezentatív funkciója miatt tartozik a politikai testhez és válik annak alkotórészévé, nyilvánvaló, hogy a vers megszólalójának pozíciója a képviseleti,

36 Vö. Hobbes, I. m„ 208-209.

37 Szabó Lőrinc mondhatni kiiktatja az ember felismerésének visszamenőleges történeti komponensét a Másik státuszának alapításából, egy radikálisan új pozíciót megalkotva. (Az emberi - mint szubsztancia - felismerésének történeti komponenséhez az emberi jogok viszonyában lásd: Werner Hamacher, The Right Not to Use Rights. Human Rights and the Structure of Judgments, ford. Tobias Boes = Political Theologies. Public Religions in a Post-Secular World, szerk. Hent de Vries - Lawrence E. Sullivan, Fordham UP, New York, 2006, 671-675.) Ez a mozzanat kitörli az emberi jogokból (ha ilyenek vannak még egyáltalán e versben) azt a lehetőséget, hogy azokat természetjogi princípiumokra vezessük vissza. Vö. Lörincz Csongor, Az „emberi jogok forradalma" = A forradalom ígérete?. Történelmi és nyelvi események kereszteződései, szerk. BónusTibor - Lörincz Csongor-SzirAk Péter, Ráció, Budapest, 2014,146.

38 Vö. Papp Borbála - Sípos Balázs, Modern, diplomás nő a Horthy-korban, Napvilág, Budapest, 2017, 52-54.

Élni annyi, mint ellenállni / 173