Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Balogh Gergő: Élni annyi, mint ellenállni

a reprezentáció struktúrájába tagozódó beszédmódoktól felvett távolságban, az azoktól való elhatárolódásban jelölhető ki.39 A totális uralmat vagy abszolút szuverenitást, végső soron azonban csakis a hatalmat magát reprezentálni képes nyelv szükségszerűen számolja fel a nyelv egyéb referenciális dimenzióit, hiszen az ilyen nyelv legfontosabb műveletének - e nyelv perspektívájából legalábbis - a tiszta performatívumok elállítása tekinthető.40

A gépezetbe ágyazott alkatrész metaforája egy másik szinten kikerülhetetlenül szembesít Szabó Lőrinc költészetének azon szólamával, amely az individuális testi létezést gyakran technikai-mechanikus távlatban jeleníti meg.41 Akárcsak Hobbes, aki az általa megalkotott test modelljében René Descartes mechanikus testfelfogását ismételte el az állam szintjén (a Leviatan szuverénje strukturálisan - bár Hobbes a szubsztanciadualizmus kizárására törekedett - akár meg is feleltethető a rés cogitansnak),42 Szabó Lőrinc maga is gyakran a test technikaiként elgondolt konstitúcióját létesíti. Már a költő első kötetében, a Föld, Erdő, Isten XXII. versében feltűnik ez a szemlélet („Homlokom lelket hordozott, de most / - céltalan hús-, csont-, s ideggép - irigylem / kis húgomat, aki már visszatért / a semmiségbe"), ahogy a Kalibán több verse is gépezetként jeleníti meg a testet („Kalibán / te másféle bölcs, benned is csodát / teremtett mérnököd, az élet ős / gépésze, a te szörnyű agyad a / bestia mindenség legigazabb / képletére kattogva működik." - Kalibán; „s én rossz géppé romoltan,

39 Szabó Lőrinc szuverenitásfelfogása ennyiben (is) hasonlónak mutatkozik Schmittéhez. A szuverenitás és a a reprezentáció schmitti összefüggéseiért lásd: Kulcsár-Szabó, A gondolkodás háborúi..., 69-71. Hobbes szerint egy személy beszéde kikerülhetetlenül mozgósítja a reprezentáció szerkezetét. A beszélő számára Hob- bes-nál ezért két lehetőség adódik: az a személy, aki beszél, beszédében képviselheti magát vagy megszemélyesítés útján képviselhet valaki mást. A képviselet itt tehát a beszéd lényegéhez tartozik. Hobbes a beszédet - a személy latin és görög etimológiájából kiindulva - mint a reprezentativitás struktúrájába ágyazódó jelenséget a teatralitás dimenziójához köti. Vö. Hobbes, I. m., 197.

40 Vö. Agamben, Homo Sacer..., 173; 184.

41 Hasonló megfigyelésekből kiindulva Smid Róbert a Harc az ünnepért versei kapcsán a természeti és a technikai megkülönböztethetetlenné válására hívja fel a figyelmet: Smid Róbert, Harc a technikával. A technikai és a szerves (ön)szerveződés interakciós alakzatai a Harc az ünnepénben, Irodalmi Szemle, 2017/12,47-54.

42 Vö. René Descartes, Elmélkedések az első filozófiáról, ford. Boros Gábor, Atlantisz, Bp„ 1994, 96; 103. Vö. Schmitt, Der Leviathan..., 48-49.

174/ Balogh Gergő