Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Pataky Adrienn: Antropomorf és dendroid organizmusok Szabó Lőrinc és Nemes Nagy Ágnes verseiben
Tücsökzene18 kötetek paradigmaváltóak, Szabó Lőrinc az előbbiről azt írja, hogy „hatesztendei érés és részben hallgatás után az első döntő sikeremet [ezzel értem el], helyreütve vele az éretlen modernkedés hibáit."18 19 A Különbéke verseit önéletrajz-töredéknek tartja,20 a „Különbéke című könyvemben tanulságos, sőt mulatságos és hasznos kis bizonyítékai akadnak annak, hogy egy ember hogyan tanul megjárni az ingoványon".21 Ez a kötet, hasonlóan az elsőhöz, ismét fókuszba helyezi a természetet, ami leginkább a natúra és a technici- zált-urbanizált világ ellentétének kidomborításában nyilvánul meg, mert bár vágyik az organikus szépségre, s felismeri azt, „a (költői) tudat mégsem képes önmagát a külvilágba projektálva viszontlátni".22 Főképp retorikai eljárásai, korlátozott szóképhasználata és a személyiség megrendülése miatt tartja számon a recepció paradigma- váltóként Szabó Lőrinc lírai attitűdjét a '30-as évektől. A lírai énnek nincs többé rögzített identitása, önmaga változékonyságára reflektál, a Tücsökzene mint lírai önéletrajz egyik célja is ez:23 „s nem szűntem örvendezni magamon, / hogy ami tetszik, azzá változom." (A Nagyerdőn). A metamorfózis e későmodern lírában leginkább dezantropo- morfizáció, a naturális életbe történő beleolvadás lehetősége villan fel. A korai, „panteista" szakaszban megkérdőjeleződött a személyesség (számít-e egy-egy ember a folyton alakuló univerzum apró részeként a világ körforgásában, létezik-e valójában individuum, önálló személyes jelenlét, vagy csak a gépezet részeként tölti be funkcióját minden ember?), a kései lírában viszont már a személyiség (mint 18 A Tücsökzene abban különleges, hogy bár úgy tűnhet, hogy semmi másra nem törekszik, mint az én proporcionáltságára, mégis reflektálná teszi, hogy ami e kötetbe belekerül, az a múltból származik, vagyis a temporalitást az emlékezés határozza meg és hozza létre. 19 Szabó Lőrinc a kötet keletkezéséről, Vers és Valóság = http://krk.szabolorinc. hu/05/szlakotetrol.htm 20 Szabó Lőrinc a kötet keletkezéséről, Vers és Valóság = http://krk.szabolorinc. hu/06/szlakotetrol.htm 21 Szabó Lőrinc, Költészet és optimizmus [1937] = Emlékezések és publicisztikai írások, szerk. és jegyzetek Kemény Aranka, Osiris, Budapest, 2003,470. 22 Kulcsár-Szabó, Tükörszínjátéka agyadnak, 117. 23 Lásd a Nyitány 7. versét: „[...] erdők, városok / örvénye forgat: én magam vagyok / a kép s a keret [...] a zűrzavar, amit most rendezek, / hogy értsem magam s hogy megértsetek: / örök véget és örök kezdetet." (Táj épül, omlik). Antropomorf és dendroid organizmusok... / 145