Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Kulcsár-Szabó Zoltán: A (túl)élő üzenete

itt, a kerten belül, illetve a lécek mögött-között az élet erőszakossága nincs jelen. És ebből szinte egyenesen következik, hogy a Ba- bits-verset, amely szintén egy kulturális-muzeológiai hasonlattal jut el a befejezéséhez, a feltámadás olyan, nehezen dezallegorizálható képzete zárja, amely a minőségváltás ígéretét hordozza. A léckatonák- ellentétben a Szamártövis holt őrével - kidőlnek, és éppen ezáltal biztosítják az organikus élet, egy magasabbrendű tavaly diadalmas és békés visszatérését („[...] te csak / maradj a tavaly őre! s ha a jövevény / lenézve így szól: »Én vagyok az Új!« - feleld: / »A Régi jobb volt!« - Hősi léceid mögött / mint középkori szerzetes dugott a zord / sisakos hordák, korcs nomádok, ostoros / képégetők elől pár régi könyvet: úgy / dugd magvaid, míg, tavasz jőve elesett / léckatonáid helyén élő orgona / hívja illattal a jövendő méheit."). A természet és a kultúra közötti hasonlóság itt is kiépül tehát, ám a kert és az élet, az élet és az élet védelme, az élet mint erőszak és az élet mint béke között különbséget kell tenni, ez pedig egy olyasfajta különbségtétel, amelynek számára a Szamártövis kevés alapot szolgáltatna.

De miben állna - visszatérve immár Szabó Lőrinc költeményéhez- ez esetben az élő, az önmagát túlélő növény üzenete a jövő számára? Ez az üzenet, a verszárlatban nyújtott instrukció szerint, valamiféleképpen az élet, az önmagát túlélő élet híradása, amely a „nyár halálának" pillanatában28 egy „új tavaszt" vesz célba. Ez a kommunikációs csatorna persze már a 4. szakasz már tárgyalt helyén kiépülni látszik, ahol a növény szaporodásáért felelős „szárnyas" utódok „a messze jövőbe szaladnak", aminek persze - mint az fentebb szóba került már- az a feltétele, hogy a növény magvai, a növényben megőrzött vagy dédelgetett, növekvő élet kikerüljön, kiszabaduljon, megtagadja az önmagát önnön őrhelyét el nem hagyva befelé is őrző bogáncs integritását. Az élet, ily módon, voltaképpen nem küldözget üzenetet, hiszen egyetlen voltaképpeni - és voltaképpen genetikai - üzenete (önnön továbbörökítése) az önmegtagadás formáját kell, hogy öltse.

28 A vers egyébként a nyár legvégén, a Pesti Napló 1931 -8-30-i számában jelent meg.

132 / Kulcsár-Szabó Zoltán