Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Kulcsár-Szabó Zoltán: A (túl)élő üzenete

másfelől azonban rendre emlékeztet arra az erőszakra is, amely a növényhez való fizikai vagy fogalmi közelítésben, magában a vele való emberi azonosulásban megnyilvánul.

Ez elkezdődik már magának a megszólításnak a műveletével, maga a név (a vonatkozó növényt jelölő különböző megnevezések egyike) egyfelől implikál egy újabb kategóriacserét, állatnevet kölcsönöz a növénynek (mellesleg arra az állatra céloz, amely maga is fenyegetést jelent a bogáncsnak, hiszen utóbbi az egyik jellegzetes tápláléka; a hivatalos botanikai kategória, onopordum acanthium - görög eredetére visszavezetve - persze azonnal feltárja a növény bosszúját: körülbelül 'szamárfingató tövist'jelent). Másfelől, amint azt a vers maga együttérzően fel is panaszolja, sértő név: „Neved gúnyolva mondja: szamár! / s gyűlölve mondja: tövis!" - a név második tagja etimológiailag egy kihalt, 'szúr' jelentésű igére megy vissza, nyilvánvaló krisztológiai allúziói pedig megint csak egy csú- fondáros, gúnyos ceremóniát idézhetnek fel (Krisztus királlyá koronázását a szenvedéstörténetben). Maga a megszólítás is valamiféle erőszak tehát (és ebben az értelemben fizikaiként is értendő - pl. tövisként beszúródó - sértés),14 amelyet Szabó Lőrinc költeménye fokozatos nyelvi meliorizáció révén igyekszik kompenzálni: az első versszakbéli (a lila bóbitával és az „ék" minősítéssel persze már eleve ellenpontozott) „útszéli gyomból", illetve „tövisből", majd a második szakasz „szegény bogáncsából" a negyedikre „virág", szép, bár barátságtalan virág lesz („Nekem szép vagy, dacos virág,"; „barátságtalan, bús virág"). A névadó megszólítás mindezzel együtt is természetesen aláaknázza, hiszen a megszólított ellen irányuló erőszakként leplezi le a versnek az óda konvencióját is felhasználó alaphelyzetét, a nyelvvel nem létező élőlény megszólítását, sőt az ebben eleve implikált, ám a vers egynémely pontján egészen explicitté tett megszólaltatását is - megjegyzendő ehhez, persze,

ford, 2004, különösen 36-38.

14 Történeti szemantikai alátámasztásért lásd A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, 3. k„ szerk. Benkő Lóránd, Akadémiai, Budapest, 1976, 977.

A (túl)élő üzenete /121