Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Kulcsár-Szabó Zoltán: A (túl)élő üzenete

tartozik (talán azért is, mert - mint az még szóba kerül - számtalan szállal kötődik a magyar költészettörténet szempontjából kiemelt poétikai és poetológiai hagyományokhoz), Sőtér István például szerepeltette a Négy nemzedék című antológia Szabó Lőrinc-blokkjában. Mindazonáltal nem maradt észrevétlenül a Szabó Lőrinc ilyen típusú verseiben valóban ott kísértő példázatosság kockázata sem (Kab- debó nagymonográfiája például ebben az összefüggésben említi),3 amelynek egyik itt tovább nem tárgyalható aspektusa abban rejlik, hogy éppen azt a lehetőséget (a vers tárgyának fogalmi absztrakciójáét) veti fel, amelyet a természeti tárgy leírására vagy megszólaltatására választott stratégiák elvileg éppen kizárnának. Kétségkívül nem járna különösebb nehézséggel valamiféle didaktikus olvasatot nyújtani a versről, amely abból indulhatna ki, hogy - noha a cím itt, ellentétben például a már említett Egy téli bodzabokorhoz vagy éppen az Egy raguzai leánderhez intézett darabokkal, nem jelöli az ódaszerű megszólítás műfaji kereteit - a leírás helyébe lépő vagy azt felülíró4 megszólítások sorozata tulajdonképpen önmegszólításként értendő, melynek akár az lehet az egyik fő funkciója, hogy valamiféle vitázó-önmentegető pozíciót építsen ki a versben beszélő én számára (pl.: „Pedig te csak élni akarsz, ha hazád / mostoha is."; ,,[Ő bánt, és bűnös, úgye, te vagy, / szegény bogáncs?]"), aki saját létének időbeliségéta keletkezés, pusztulás, újjászületés vagy túlélés természeti ciklusaival szembesítve vizsgálja meg a gyomnövénnyel való önazonosításának lehetőségeit. Szabó Lőrinc visszatekintve maga is így kommentálta e számára „rendkívül" kedves költeményét: „és egyszer csak rájöttem a hasonlóságra a magam sorsa és a lila tövisvirág között. Közvetlen kiváltója a versnek az az ellenséges hangulat volt, amelyben a Pesti Naplónál részem volt. A másnak nem ártó gőg, a passzív erő kívánt beszélni általa."5 Még az ilyen olvasat számára is

3 Kabdebó, Útkeresés és különbéke. Szabó Lőrinc 1929-1944 (http://mek.oszk. hu/05200/05232/html/kabdebo_utkereses0003.html)

4 Vö. ehhez Paul de Man, Hypogramma és inskripció, ford. Nemes Péter = Uő„ Olvasás és történelem. Válogatott írások, Osiris, Budapest, 2002,425-427.

5 Szabó Lőrinc, Vers és valóság = Uű„ Vers és valóság. Bizalmas adatok és megjegyzések, Osiris, Budapest, 2001, 63.

A (túl)élő üzenete /117