Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Kulcsár-Szabó Zoltán: A (túl)élő üzenete
kérdés maradhat mindazonáltal, hogy az emberi és/vagy növényi létezés mely aspektusai azok, amelyek irányadónak mutatkozhatnak egy ilyesfajta önértelmezés számára - és hogy ez vajon mire vethet fényt Szabó Lőrinc emberfelfogásában. Érdekes módon létezik azonban olyan, figyelemre méltó értelmezés Szabó Lőrinc költészetéről, Baránszky-Jób Lászlóé, amely éppen ezt a verset tekinti az egész életmű egyik centrumának („aki erre a költeményre ráhangolódik, az mindent ért ebben az életműben"), mi több, „a magyar és világirodalom legegyöntésűbb, legzártabb formaszerkezetű s így legromolhatatlanabb versei [...] egyikének".6 A költeményről nyújtott ezen, talán túlzónak is nevezhető értékelését elsősorban a versszerkezet bizonyos sajátosságaival illusztrálja,7 amelyek alapvetően arra vezethetők vissza, hogy kevés, de hangsúlyos invariáns vagy majdnem invariáns tényező (a rímséma és a záró sorok ritmikai felépülése) mellett bizonyosfajta kiszámíthatatlanságot vagy mozgalmasságot mutat, ami tulajdonképpen a szabad és kötött versszerkesztés sajátos kombinációjának eredménye. Ezt egy eléggé nyakatekert metrikai elemzéssel is illusztrálja, amelynek bizonyos inkoherenciái persze leginkább magára a valóban kevés domináns elemet feltáró struktúrára vezethetők vissza. Baránszky-Jób mindenesetre különleges jelentőséget tulajdonít a vers zeneiségének, pontosabban „nyelvzeneiségének" (melynek más aspektusaira később még elkerülhetetlen lesz visszatérni), amelyet végül valamiféle ünnepélyes, indulószerű tónussal jellemez8 - aminek forrása, lehetne hozzáfűzni, leginkább talán a költemény némely pontját, viszonylagos rendszerességgel pedig a rövid zárósorokat meghatározó korijambikus színezetben rejtőzhet, hiszen ennek a kolonnák az eredeti verstani-kulturális környezetét görög kardalok, vagyis drama- tikus vonatkozással is bíró, lírai közeg képezte. 6 BarAnszky-Jób László, A józan költő. Szabó Lőrinc „költőietlen" költészete = Uö., Élmény és gondolat, Magvető, Budapest, 1978, 220-221. Ugyanitt a Szamártövis „a Szabó Lőrinc-életmű kulcsversévé" deklaráltaik. 7 Uo„ 223-228. 8 Ez az értékelés visszaköszönni látszik Nemes Levente 2011-es megzenésítésében is. 118 / Kulcsár-Szabó Zoltán
