Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Nagy Csilla: „...hullám csak a tavon"

A szerelem számára fontos a másik képe. Erre figyelmeztet Derrida is a Grammatológia második részében, amikor kiemeli és értelmezi Rousseau megállapítását, amely szerint a szerelem legmegfelelőbb médiuma a rajz.

A rajzvessző örömteli mozgása nem lép a test határain túlra. Eltérően a beszélt vagy írott jeltől, a vessző mozgása nem szakad el a rajzoló vágyódó testétől vagy a másik közvetlenül észlelt képétől. Nyilván ez a kép is a vessző mozgása révén jön létre, de ez olyan kép, amely egyáltalán nincs elválasztva attól, amit ábrázol; a rajzolt alak csaknem személyében, árnyékában van jelen. Az árnyék vagy a vessző távolsága majdnem jelentéktelen.

A rajzoló, amikor rajzvesszőt tart a kezében, igen közel van ahhoz, hogy megérintse azt, aki egy hajszálnyi eltérés híján a másik önmaga. [...] A rajzvessző mozgása az összes lehetséges beszéd letéteményese, de őt egyetlen beszéd sem képes anélkül visszaadni, hogy el ne szegényítené, és el ne torzítaná.21

A szöveghely voltaképp a korporalitás elsődlegességére utal, arra, hogy a gesztus, a mozdulat, az abban kifejeződő szenvedély megelőzi a nyelvi jelet, a beszédet. A huszonhatodik eVben a hangadás épp azért ütközik akadályba, mert a halott kedves képét nem lehet megalkotni: bármilyen jelentős teljesítménnyel bír is az emlékezet, a halott test képe már csak halotti maszkként tud jelen lenni. A meghitt perc című versben például az arcképhez csak asztráltest társul, és a kedves voltaképp idegen: „Édes emléked, mintha szigetek / rajzanának, úgy vibrál: alig érzem, / már megszületik valahol a térben / a kép, megszületsz. [...] Száz alakban / jössz ilyenkor, uj tündérem, te, régi: / fényköd leng, s tudom, mögűle te lépsz ki..." (II. 233.) A test kitörlése

21 Jacques Derrida, Grammatológia, ford. Marsó Paula, Typotex, Budapest, 2014,268.

...hullám csak a tavon" /109