Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Nagy Csilla: „...hullám csak a tavon"
azonban a vágy szerkezetét is megváltoztatja: az erotikus vonzalom sajátossága, hogy a sóvárgás kétféle formája, a távollévőre irányuló (Pothos) és a jelenlévőre irányuló (Himéros) egyaránt jelen van. A halott kedves mint a vágy tárgya azonban már örökre távol van, a rá való vágyakozás már tudatában van annak, hogy a várakozás időtlen. Mind az emlékezetnek, mind pedig az erotikus vonzalomnak szüksége van a testre: Barthes-nál olvasható, hogy ,,[a] szív a vágy szerve (a szív megduzzad, elernyed, stb., akárcsak a nemi szerv), amint a Képzeletbeli rabul ejtette, elbűvölte."22 Kukorelly Endre pedig így fogalmaz: „A szív - hús. Nem csupán az érzet, az érzékiség, de az érzelem is testi dolog."23 Szabó Lőrinc kései intimitáslírájának teljesítménye és etikai kockázata egyaránt abban áll, hogy ezt a felismerést - a szerelem és a test elválaszthatatlanságát - színre viszi. A Bizalom például a halottat más testek korporális tapasztalatából próbálja ösz- szerakni: „Tudom, Kedves. Van nő, száz, meg ezer; / látom: szép is némelyik, s bizonyára / fontos majd-mind valakinek. De más a kapocs -: hiányzik sok-sok pici jel, / amire a szem csak később figyel / s még inkább a szív [...] / Azt nézem: kereslek: / de csak olyanokban, akik szerettek, / Drágám, vagy most, énértem, megszeretnek." (II. 240.) A Kóprazot-ciklus Két élő egy halotthoz címen olvasható verspárja pedig az én és másik közötti intimitásba egy harmadikat von be. Az első vers a halott kedves testét (A huszonhatodik évbe válogatott versektől eltérő módon) a racionalitás mentén, a sírban gondolja el: „Megvan a föld nélküled. [...] Megvan minden nélküled. Gyökerét / szivedig ásva s fent virágba szökve / két rózsafa a napfénnyel köt össze / s a józan ész megnyugszik: ez elég. [...]." (II. 338.) A másik teste ezen a ponton megszűnik a vágy tárgya lenni, materialitásában, a biokémiai bomlásfolyamatok résztvevőjeként, a természet körforgásába illeszkedve jelenik meg. A versbeli szituáció azért rendhagyó, 22 Roland Barthes, Egy szerelemnyelv töredékei, ford. Albert Sándor, Atlantisz, Budapest, 2016,71. 23 Varga Melinda, A szív-hús: Beszélgetés Kukorelly Endrével, Irodalmi Jelen, 2014. november 1. https://www.irodalmljelen.hu/2014-nov-1-0722/sziv-hus-beszelgetes-ku- korelly-endrevel. 110 / Nagy Csilla
