Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Nagy Csilla: „...hullám csak a tavon"
Mariska, / hadd lássam, hogy hal meg szegény!" A vers rettenete viszont nem az állatok halálának mozzanatában rejlik, hanem abban a párhuzamos képalkotásban, amelyre az első két versszakban kerül sor, és amely révén a meztelen, kézben borotvát tartó férfitest képe a megkopasztott, elvágott nyakú csirkék látványa mellé kerül: „Borotválkozva ültem épp a / kádban, mikor ordítva és lelkendezve jött Lóci hozzám: / - Borzasztó! - s mutatta, a kés // hogy szaladt... - így szaladt, - mutatta, / torkom ujjával szelve át, - így ni!... mikor ott kint Mariska / elvágta a csirke nyakát!" A feszültség abból adódik, hogy míg a gyermek a párhuzamos élethelyzet alapján természetes módon - egyfajta önkéntelen traumakezelésként - újrajátssza a cselekményt, addig az apa felismeri az ember testének sérthetetlenségére vonatkozó morális kód és a rá osztott (áldozati) szerep ellentmondását, az ölés bioetikai problematikáját: a kádban alacsonyan ülő apa és a mellé magasodó fiú oppozíciója mintegy megismétli a Lóci óriás lesz alapmotívumát, amely szerint a társadalom (és itt: az élővilág) pozíciói egyrészt konvencionálisak, másrészt az aktuális hatalmi és még inkább erőviszonyok függvényében alakulnak. Az ölés mint hatalmi játék explicit módon jelenik meg A légy (I. 362.) című versben. Lóci kíváncsiságból, unalomból szeretné megölni a rovart („- Mondd, apu, - szólt a gyerek végre, - / nem zavar téged ez a légy?"), de megsajnálja, végül azonban engedélyt kap az apjától, és végrehajtja a műveletet: „Az ablaknál volt Lóci, nézte / hogy mászkál egy légy föl s alá; szerette volna agyonütni, de a lelke nem vitte rá. // [...] Sóváran és dühösen nézte, mint vesztett zsákmányt a vadász: / szörnyen bántotta, hogy felébredt / szívében a sajnálkozás. // És szólt: - Itt nem lehet olvasni! - / - Megdögölesszem? - szólt megint. / - Dögöleszd meg! - mondtam keményen, / s néztem, a gyerek hogy legyint // egyet-kettőt a ceruzával - - / És már nem zümmögött a légy, / és Lóci nézte a hőstett / s a bűntelenség örömét." A szöveg komplex hatalmi struktúrája az akarat, illetve a lehetőség és a szabadság motívumával operál: Lóci szándékai, az ezzel ellentmondásba kerülő konvencionális morális ...hullám csak a tavon" /103
