Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)
[6.] Vészi Endre A hosszú előszoba a Madách Színházban - 1971
[6.] Vészi Endre A hosszú előszoba a Madách Színházban - 1971 a) Budapest Fővárosi Tanács VB feljegyzése dr. Malonyai Dezsőnek (Művelődésügyi Minisztérium Színházi Főosztálya) - 1971. október 29. Kedves Malonyai elvtárs! A Madách Színház előzetes műsortervében jelzett Vészi Endre: A hosszú előszoba c. tragikus játéka elkészült és ezt jóváhagyás végett felterjesztették. Próbákat, Kerényi Imre vezetésével január második felében szeretnék elkezdeni, a bemutatót március hónapra tervezik.61 Ez a napjainkban játszódó „éjjeli menedékhely” történet transzponálja a környezetet egy budapesti bérház 6. emeletére, ahol az a tény, hogy - minden albérlőnek külön szobája van - kifejezi a mai társadalmon kívül rekedtség speciális vonását: a magányosság, az elidegenedés életérzését. A lakók többsége, élükön a lakás tulajdonosnőjével, sérült ember, ki azért, mert kicsúszva a régi világ biztonságából nem tud újra kezdeni, ki azért, mert a dogmatikus korszak öröknek hitt normatíváit túlhaladva nem tud újra illeszkedni, ki azért, mert az adott lehetőségekkel önmagában nem tud élni. Életük kudarcai elől menekülnek hamis illúziókba és hamis feladatokba vagy éppen a semmittevésbe, tudomásul nem véve az őket övező külvilágot. Vészi átlagemberekről beszél, vegetálásukat a mai társadalomban nem speciális (származási, anyagi, stb.) okok indokolják, hanem a gyávaság, a passzivitás, a közöny, amely képtelenné teszik őket arra, hogy önmagukon kívül bármire is figyeljenek.62 Az író következtetésében, a maga sajátos jelképrendszerével, arra a pontra jut, hogy ennek a rétegnek el kell tűnnie társadalmunkból, ha máskép nem külső beavatkozással. Velük szembe állítja az egyetlen emberpárt, akit kiment ebből a „bauxit-betonos” halálraítéltségből, s ők azok, akik megőrizték emberi mivoltukat, az értelmes munkát, mint az önkifejezés és a személyiség megvalósítás lehetséges formáját választva. Vészi következetes iróniával szemléli an- ti-hőseit, a cselekmény a visszájára fordított, groteszk jelenetek sorából tevődik össze. Bár az író nem kényeztet el bennünket a mai környezetnek, mint ellenpontnak ábrázolásával, szereplői viselkedésének képtelensége — szembesítve ezt a tudatunkban élő valósággal - nyilvánvaló és így az ellenszenven kívül a komikum hatását is eléri. 61 Vészi Endre, Hosszú előszoba (bem.: Madách Színház, 1972. április 15. rend.: Kerényi Imre). 62 Kézírással a dokumentum szélén: Hát. Ki termelte ki őket? 63
