Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)
[6.] Vészi Endre A hosszú előszoba a Madách Színházban - 1971
Szigorúan titkos Ennek a gondolataiban, írói megközelítésben, stílusában könnyűnek nem mondható műnek a színpadra állításánál döntőnek tartjuk a világos rendezői értelmezést, amely ellenáll a szöveg lírai szövetéből kínálkozó általánosítás csábításának. Amennyiben a rendezői koncepció nem találja meg annak lehetőségét, hogy a cselekményt meghatározott társadalmi közegébe helyezze, úgy fennáll annak veszélye, hogy a műben exponált probléma nem egy réteg, hanem társadalmunk egészének konfliktusaként jelenjék meg.63 Megjegyzéseinket a mű jóváhagyásakor közöljük a színház vezetéseivel. Kérjük szives állásfoglalásukat. Budapest, 1971. október 29. Elvtársi üdvözlettel Kurcz György főosztályvezető b) A Művelődésügyi Minisztérium Színházi Főosztályának feljegyzése Vészi Endre: A hosszú előszoba című színdarabáról a Madách Színházban - 1971. december 14. Feljegyzés Szabó elvtárs részére [olvashatatlan], majd A hosszú előszoba címmel regény született. Ezt írta színpadra az író és megpróbálta az albérlők dobozokba zárt életét ábrázolni. Igaz, nem csak ez volt a célja, hanem — nyilatkozta — a társadalom perifériáján élő albérlők ábrázolása. Ez a szándék már csak azért sem sikerülhetett, mert a Vészi által felállított szillogizmus első tagja hamis, (nem beszélve arról, hogy a szillogizmus önmagában is hamis). Vészi agytekervényeiben ez állhat: 1. ) Akinek nincs önálló lakása, az a társadalom perifériáján él, 2. ) Az albérlőnek nincs önálló lakása Ergo: Az albérlő a társadalom perifériáján él. Nem kell sokat bizonygatni, hogy társadalmilag nagyon értékes emberek laknak albérletben és hogy az albérlő állapot önmagában nem jelenti a társadalmi perifériát. Az albérlő személyisége szabja ezt meg. Tehát az albérleti szoba, mint az izoláltság, az elidegenedés szimbóluma nem frappáns, nem megfelelő. 63 Kézírással a dokumentum szélén: Bizony! 64
