Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)
[43.] Színházi dramaturgiák - 1976
Szigorúan titkos tagú dramaturg osztály. Közülük 2 van színháznál, a többiek a televíziónál és a lapoknál dolgoznak. Pécsett terveztek dramaturg-képzést a múlt évben, de ez ideig nem indult meg. A szakképzett dramaturgoknak a színházművészettel rokon, de mégis más területen való elhelyezkedése két tényre utal. 1. ) A színházvezetés jelenlegi szemlélete általában a dramaturgok munkakörét a lektori feladat ellátására szűkíti le., és ennek megfelelő súlyt, tekintélyt, feladatot és fizetést ad nekik. Ennek következtében a mozgékonyabb, határozottabb, felkészültebb dramaturgok (vagy akik szélmalomharcnak értékelik a színházi dramaturg erőfeszítéseit) hasonló munkát végző más intézménynél helyezkednek el. 2. ) A dramaturg-szakembereinek utánpótlását a sajtó, a film, a RTV és időnként a könyvkiadás is a színházi területről fedezi. Mivel önálló munkát és jobb feltételeket biztosítanak, az elcsábítás sikerrel is jár. A színházi területnek ez az önmagában méltánylandó tény azonban gondot okoz, mivel alig marad a megnövekedett feladat ellátására alkalmas dramaturg. Mint az 1. sz. mellékletben látjuk, a színházak többségében a munkakört betöltötték. A jelenleg működő dramaturgok körében nemrégiben kérdőíves „közvélemény kutatást” végeztünk. A beérkezett lelkiismeretes, tárgyszerű válaszok meglepetése, hogy a dramaturgoknak nincs (kisebb részben) saját színházukon, (többségében azonban) saját személyükön túlmutató elgondolásuk a dramaturgiák feladatairól, azaz színházuk profilját, művészi koncepcióját elemzésre nem szoruló, adott tényezőnek tartják, ugyanúgy, mint saját viszonyukat ehhez a profilhoz. Ebből következik, hogy a magyar színházi élet egészére még kevésbé tekintetnek ki. Az írásokat okos prakticizmus jellemzi, de egészében nem adnak túl biztató képet a mai magyar dramaturgok intellektuális-művészi volumenéről (tisztelet a kevés kivételnek). Ezért tulajdonképpen kérdésesnek tekinthető, hogy a dramaturgiák jelentőségének, befolyásának növelése a színházi műhelyekben végrehajtható-e ugyanezzel a gárdával, amelynek zöme még igen messze áll a nyugdíjkorhatártól. Tény azonban, hogy a fenti megállapítás túl általános és a jelenleg működő dramaturgok, jóllehet nagyobb, de mégiscsak egy részére vonatkozik. Néhány színházban másfajta viszony alakult, vagy éppen alakul ki, a színház vezetése, és a dramaturg funkciója között, mint általában. A dramaturg munkájának a színház működésében alkotó módon való bekapcsolódása pl. Pécsett az új magyar drámairodalom fellendülésével, a Vígszínházban új műfaj születésével járt együtt. Örvendetes, hogy a színház egész műsorának, működése tartalmának meghatározó tényezője Szolnokon és Kaposvárott a dramaturg személye. Sok színházunk kísérletezett neves írók dramaturgként való felhasználásával és jelenleg is van 287
