Imre Zoltán: Szigorúan titkos. Dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970-1982 (Budapest, 2018)
[40.] Csurka István Eredeti helyszín és Eörsi István Áldozat - 1976
Szigorúan titkos Melléklet a) A Kulturális Minisztérium Színházművészeti Főosztályának feljegyzése Csurka István: Eredeti helyszín című darabjáról - 1976. január 9. Csurka István háromfelvonásos tragikomédiája egy film forgatásán játszódik. A történet két szálon fut: egyfelől a film forgatással járó különféle bonyodalmakba „szakmai” problémákra kapunk bepillantást, s a darabnak ez a rétege nagyrészt ötletes, szellemes. Ebben a közegben bontakozik ki a mű tényleges konfliktusa. A film rendezője, egy pályája alkonyán járó, számos kitüntetést elért, ám ennek ellenére középszerű tehetség. A szakmában mindenki tudja, hogy filmjeit valójában az asszisztense rendezi, aki fiatalabb és tehetségesebb nála, ugyanakkor „avantgarde” témái miatt eddig még nem jutott önálló forgatáshoz. Ezúttal, a darabbéli film forgatásán nem áll a rendező segítségére, mivel saját forgatókönyvének elutasítása miatt rossz lelkiállapotban van. Hamarosan kiderül, hogy a rendező képtelen az önálló munkára, ebből fakadóan kínos konfliktusokra kerül sor közte és a színészek, valamint a forgatás egyéb közreműködői között. Elkerülhetetlennek látszik az asszisztens segítsége, aki végülis vállalkozik erre. A rendező „jó kapcsolatokkal rendelkezik” s ennek következtében az állami vezetés részéről Böröczker elvtárs egy alkalommal látogatást tesz a forgatás helyszínén. Az állami vezető magatartása legfőképp arra irányul, hogy a tényleges ellentéteket „elsimítsa”: a rendezőt nyilvánosan is támogatásáról biztosítja, bejelenti, hogy a még el nem készült filmet máris benevezték az „Arany Tundra Fesztiválra”. Ő is észleli azonban a film forgatása körüli zűrzavart, ezért megbízza az asszisztenst, hogy a rendező helyett, mintegy „társrendezői” minőségben fejezze be a filmet. A darab végén arról értesültünk, hogy az asszisztens karrierje — elveinek és elképzeléseinek feladása árán - fölfelé ívelő, míg a rendező a „kisemmizettek” tragikus pózát veszi fel. Csurka tragikomédiájának az éle jól érezhetően a különféle emberi, szakmai problémák felületes kezelése ellen irányul. Szándékát a művészi kidolgozás szintjén azonban hiteltelenné teszi az alakok és a szituációk vázlatos kidolgozása: az egyes szituációk, valamint a figurák beállítása, jellemzése olykor direkt formában történik s emiatt az egész mű valóság hitele nagyrészt kérdésessé válik. Összegezve: a darab nem tartozik Csurka színvonalas alkotásai sorába mindössze, egykét ötletes színpadi szituáció megteremtésére és néhány jó szerepformálásra ad lehetőséget. A darabot a Pesti Színház tűzte műsorára művészileg remélhetően „följavítva” a mű közepes színvonalát. Budapest, 1976. január 9. Majoros József sk. főelőadó 277
